Vízforralót akartam venni, de nem jött össze. Hiába volt az üzletben legalább harminc típus, mind ugyanúgy nézett ki, és egyik sem tetszett. Hűtőt is vennem kéne, de rá kell majd költenem egy vagyont, mert pasztellszínűt szeretnék, s olyat csak aranyárban adnak. Azt kéne hinnem, bennem van a hiba, hogy ilyen fura ízlésem van, valójában azonban csak arról van szó, nőként mást látok szépnek, mint azok a férfiak, akik a használati tárgyainkat tervezik. Miközben a vásárlói döntések 80%-át nők hozzák, építészektől a formatervezőkig, reklámszakemberektől a várostervezőkig, a gyártó cégek vezetőitől a képzőművészeti kuratóriumokig és az autótervezőkig az ember alkotta környezetünk esztétikai kérdéseiben férfiak döntenek, a saját vizuális ízlésük szerint.

A FÉRFIAK AZ EGYENEST, A NŐK A PÖTTYÖST SZERETIK

Ha férfiakat kérdeznek, milyen mintát szeretnek, 75%-uk az egyenes vonalakra voksol, a nők 69%-a pedig a pöttyösre, derül ki Gloria Moss brit marketingprofesszor vizsgálatából, aki a kilencvenes évek eleje óta vizsgálja a nők és férfiak közti különbségek hatását a vásárlói döntésekre. Eszerint a férfiak az egyenes vonalakat, a kevés színt és a díszítés hiányát preferálják, számukra ezek az esztétikus tárgy – legyen az ruha, épület vagy honlap – ismérvei. A nők viszont a kerek formákat, az élénk színeket és a kidolgozott részleteket részesítik előnyben.

Amikor Erik Erikson 1937-ben arra kért gyerekeket, építőkockákból építsenek, amit akarnak, a híres fejlődéspszichológus azt találta, fiúk és lányok másfajta épületeket terveztek. A fiúk felfelé törő tornyokat, miniatűr felhőkarcolókat kreáltak, miközben a lányok egyszintes, kör alakú struktúrákat hoztak létre. Azokban a kultúrákban, ahol a nők voltak az „építészek”, kör alakúak és színesek voltak a házak, például a mongolok jurtája vagy az indián tipik. Az elmúlt száz év leghíresebb épületeinek többségét azonban már férfiak tervezték, azóta az egyenes vonalak és a díszítettség hiánya, azaz a férfi as vizuális ízlés dominál.

A modern építészet atyja, a svájci Le Corbusier szerint „a ház olyan gép, amiben lakni lehet”, Walter Gropius, a Bauhaus alapítója pedig abszolút ellene volt a részletek és a színek használatának. A modern építészet az ő útmutatásaik nyomán így csupa funkcionalitás, lapos tető, egyenes vonal, fehér és fémszínű. A „formatervezés” kifejezés is azoknak a tárgyaknak van fenntartva, amelyeket férfiak szeretnek alkotni, amiknek közük van a technikához. A dizájn azonos azzal, ahogy egy tárgy működik, nem pedig azzal, ahogy kinéz. Problémát old meg, arra keres megoldást, s ebben rejlik a szépsége. Már Szókratész azt mondta, az esztétikai érték összhangban áll a tárgy használati értékével.

A modern dizájn a modern építészethez hasonlóan maszkulin: a férfias logika mentén, ha egy tárgy jól működik, jól van összerakva és ellátja a feladatát, akkor szép. A gond csak az, hogy a háztartási gépeknek többségben nők a vásárlóik, és már az autóknak is több mint a felét nők vásárolják, s mi – mivel az általunk vásárolt tárgyakban önmagunk visszatükröződését keressük – olyan vizuális alkotásokra vágynánk, amelyek a mi vizuális igényeinkre reagálnak.

– Ez egy olyan téma, amit ugyan évtizedek óta kántál mindenki, mégsem történik ez ügyben semmi – mondja dr. Törőcsik Mária marketingszakember, egyetemi tanár, a pécsi Trendműhely vezetője. – A férfiak nem veszik figyelembe, hogy a nők vásárolnak, akiknek például kisebb a kezük, mint az övék. A nőies termékekért pedig általában felárat kell fizetni, legyen szó női borotváról vagy rózsaszín laptopról.

ÚGY LÁTJUK A VILÁGOT, AMILYENEK VAGYUNK

A férfiak és nők közötti kognitív különbségek emlegetése olyan agressziót vált ki, mint kevés más téma. Sokan szeretnék hinni, hogy minden intellektuális különbség a két nem között csupán nevelés eredménye. Az egyenlőség kultúrája az uniformitáson alapul, miszerint nők és férfiak egyformák, ezért illeti meg őket azonos hely a társadalomban. Ugyanígy abból indulunk ki, a szépség univerzális, létezik egy egyetemes zsinórmérték, ami alapján el lehet dönteni, mi szép.

Ehhez képest, amikor az ötvenes években ötezer-ötszáz felnőttet arra kértek, rajzoljon le egy embert, 89%-uk a saját nemét rajzolta le. A spontán vizuális alkotás olyan, mint egy röntgenkép: egyikünk sem olyannak látja a világot, amilyen, hanem amilyenek mi magunk vagyunk. Egy 2004-es cseh vizsgálatban háromszázhúsz vásárlót kérdeztek meg, s mindkét nem azokat a hirdetéseket részesítette előnyben, amelyekben vele azonos volt a főszereplő. A női magazinok olvasói pedig – miközben folyton azt hiányolják, miért nincs több férfi a címlapon – kevesebben veszik meg a kedvenc magazinjukat, ha férfi van a címlapján.

Susan McCarthy 1924-ben harmincegyezer gyerekrajzot megvizsgálva azt találta, a fiúk a rajzaikban a világ technikai oldalára koncentrálnak (a rajzok 92,4%-án szerepeltek járművek), a lányok az esztétikára (virágokat, embereket, házakat, bútorokat, háztartási gépeket rajzoltak). 1905-ben Albert Kerschensteiner arra jutott, a fiúk rajzai valósághűbbek és háromdimenziósabbak a lányokénál, a lányok ugyanis kerülik a perspektivikus ábrázolást, és ettől a rajzaik primitívebbnek hatnak. A másik feltűnő különbség, hogy a fi úk az egyenes, a lányok a görbe vonalakat részesítik előnyben.

A pszichológusok előtt régóta ismert tény, hogy a férfiak átlagos performációs IQ-ja magasabb. Magyarul ez azt jelenti, a férfiak általában jobbak a térbeli készségeket mérő feladatokban, például amikor egy háromdimenziós tárgyat kell elforgatni gondolatban. Ez a különbség ugyanolyan egyértelmű a férfiak javára, mint a két nem közti magasságkülönbség. Innen nézve nem tűnik meglepetésnek, ha a térbeli vizuális képességeket igénylő munkakörökben, például az építészek és a formatervezők között többségben vannak a férfiak.

Ugyanakkor a nők jobbak a színlátásban, több színt érzékelnek különbözőként. Ami a férfinak piros, kék és zöld, az a nőnek málnavörös, akvamarin és almazöld. A nők szemében ugyanis több színérzékelő receptorsejt van, mint a férfiakéban, s emiatt is részesítik a nők előnyben az élénkebb színeket a férfiaknál.

A közelmúltban derült ki – és az eredményt már a világ legrangosabb orvosi lapjában, a Lancetben is publikálták –, hogy a nők 3–50%-ának nem három, hanem négyféle színérzékelő receptorsejtje van. (Alapjáraton háromféle van belőlük: egy a piros, egy a zöld és egy a kék érzékelésére.) A negyedik receptorsejt a zöld és a piros között helyezkedik el, s egyelőre sejtésünk sincs, mennyivel több színárnyalatot képesek azok a nők érzékelni, akiknek négy van belőle, s mennyivel másképp látják ők a világot. A férfiak több mint 8%-a viszont színvak (ugyanez az arány a nőknél 0,5% alatti), és a férfiak 15%-a színtévesztő.

VADÁSZ KONTRA GYŰJTÖGETŐ ESZTÉTIKA

A férfiak és nők vizuális-térbeli képességeiben mutatkozó különbségek az evolúció termékei, írja Gloria Moss, a Buckinghamshire New University marketingprofesszora Why Men Like Straight Lines and Women Like Polka Dots (Miért kedvelik a férfiak az egyenes vonalakat, a nők pedig a pöttyöket?) című könyvében. A férfiak ezek szerint azért jobbak a térlátásban, mert több ezer éven át a sikeres vadászathoz szükséges tulajdonságok mentén szelektálódtak, jobb térbeli képességeik segítették őket hazatalálni nagy messzeségekből vagy felmérni a préda távolságát. A nők pedig azért vonzódnak a pötytyös mintához – vagy a virágoshoz vagy a gyümölcsöshöz –, mert évezredeken át bogyókat, gyümölcsöket és gombákat kerestek az évszakok szerint változó vegetációban. Ehhez képest a férfiak számára egyetlen minta létezik: a terepszín.

A férfi szereti az egyenes vonalat, mert vadászat közben évezredeken át a horizontot figyelte. A színvakság pedig egyenesen előnyt jelentett számára, mert a színvaknak könnyebben kiugrott a háttérből a préda alakja. A férfiak nem használnak színeket, mert a horizonton nem volt ezeknek jelentőségük. A formát preferálják a színnel szemben, legyen szó építészetről vagy formatervezésről, mert számukra a forma bírt jelentőséggel az evolúció során, nem a szín.

A nőknek viszont fontos volt különbséget tenni a színek között, hiszen el kellett dönteniük, egy bogyó vagy gyümölcs érett-e már. Anya Hurlbert kutatása szerint a nők többsége a rózsaszínnek egy lilás árnyalatát választja ki, amikor a számára legkedvesebb színárnyalatot kell megjelölnie, a színeknél a legnagyobb nemi különbséget pedig a narancssárgánál találta, amit a férfi ak szeretnek, a nők viszont nem. A férfi aknak a narancssárgához való vonzódása magyarázza, miért használják a cégek előszeretettel a narancssárgát (EasyJet, HVG, index.hu).

– Férfi ak és nők színpreferenciáiban a saját kutatásaimban találtam hasonlóságokat, de különbségeket is – mondja dr. Törőcsik Mária. – A kéket és a zöldet például mindkét nem szereti, a feketét pedig mindkettő elutasítja. A férfiak számára 70%-ban a sötétkék a legkedveltebb szín, és markánsan elutasítják mind a rózsaszínt, mind a lilát. A nők érdekes módon az ezüstöt nem szeretik, valószínűleg az ősz hajjal való asszociációja miatt. Hogy miért nincs a piacon több nőies színű termék, arra a gyártók nagy valószínűséggel azt a választ adnák, hogy a piros hűtőszekrény rétegigényt elégít ki, ezért nincs belőle több, mert nem fogyna. Másrészt, egy lakásban nem szerencsés, ha több olyan tárgy is van, ami színében kiemelkedik a környezetéből.

A színkutatások ugyanakkor épp azt mutatják, a nők azon színek kombinációját kedvelik, amelyek közel állnak egymáshoz a színkörben, azaz harmonizálnak egymással. A férfiakat viszont nem zavarja a vizuális disszonancia, amikor két, a színkörben egymástól távol álló, kontrasztos szín szerepel egymás mellett. Valószínűleg ez magyarázza a narancssárga iránti vonzalmukat is, hiszen ez a szín drámai módon kiugrik a környezetéből, ezért jó fi gyelemfelkeltésre.

Az, hogy a nők hajlamosak az asztalról felcsipegetni a morzsát, és zavarja őket a széthagyott zokni, nem a kényszeres rendmániájuknak köszönhető, hanem annak, hogy a periférikus látásuk szélesebb, mint a férfi aké. Utóbbiak sokkal inkább csak előre látnak, mert a vadászathoz arra volt szükség, a nők viszont a tér 180%-át belátják, és ott minden zavarja őket, ami nem simul bele harmonikusan a környezetébe, mint egy ott hagyott zokni vagy egy narancssárga hirdetőtábla.

További különbség, hogy a férfiak látása mezőfüggetlenebb, ami azt jelenti, a tárgyakat a környezetüktől elkülönülve, nem azzal egységben érzékelik. Ezért nem zavarja őket, ha betesznek a szoba közepére egy szobabiciklit, ha a padlón napokig hever a zoknijuk, vagy ha olyan nyakkendőt vesznek fel, ami nem passzol az öltönyük színéhez. A nő pedig azért készülődik órákon át, mert az általa viselt minden színnek passzolnia kell egymáshoz ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. A San Franciscó-i Golden Gate híd a mezőfüggetlen vadászesztétika mintapéldája, s természetesen egy csak férfi akból álló tervezőcsapat munkája: hatalmas vörös folt a kék folyó felett, ilyet egy nő soha nem tervezett volna.

MI KELL A NŐNEK?

Gloria Moss kutatásában azt találta, a nők és a férfiak is azokat a karácsonyi üdvözlőlapokat látják szépnek, amelyet velük azonos nemű tervező tervezett. (De ugyanez a nemi alapú különbség mutatkozik bármilyen más vizuális alkotás megítélésében, amit eddig vizsgáltak, legyen szó üzleti logóról, csokoládésdobozról, honlapról, párnáról, székről, üdítős dobozról, mirelit hal dobozáról vagy akár sírkövekről.) A nők tervezte karácsonyi üdvözlőlapok kevésbé élethűek, gyerekesebbek, egyszerűbbek, kevésbé érvényesül rajtuk a perspektíva, az írás kisbetűs és kacskaringós. A férfiak által készített karácsonyi lapok valósághűbbek, háromdimenziósabbak, a használt betűtípus sokkal hivatalosabb. A női vásárlók – anélkül, hogy tudnák a tervező nemét – a női tervezők alkotásait ítélik szebbnek, és azokat veszik inkább, a férfi ak a férfi akét.

Dr. Horváth Gábor és kutatótársai öt országban végeztek hasonló vizsgálatot

– Nagy-Britanniában, Franciaországban, Magyarországon, Németországban és Kínában –, és a nők mindenütt a női alkotók munkáit preferálták. Ehhez képest a londoni kétszázhetven metróállomás közül például mindössze kettőt tervezett nő: Annabel Grey alkotása a Marble Arch, illetve a Finsbury Park megálló, a többi férfi munka.

A férfiak számára az a vonzó, ami egyszerű, letisztult, erőteljes, nem túlzsúfolt és hagyományos külsejű. A nők mindennél fontosabbnak tartják a tárgy színét, miközben a férfiak számára a színesség az egyik legnagyobb negatívum. A nők a színek és minták hiányát unalmasnak, túl konvencionálisnak tartják, és azokhoz a tárgyakhoz vonzódnak, amelyek élénk színűek, részletgazdagok, szép a mintájuk és gyerekes a tipográfi ájuk. Elutasítják a részleteket nem tartalmazó, unalmas színű, hagyományos tipográfiájú termékeket, a férfiak viszont éppen ezekhez vonzódnak.

A Mi kell a nőnek? című filmben Mel Gibson egy macsó reklámszakembert alakít, akinek az lenne a dolga, találja ki, hogyan reklámozzanak olyan termékeket, amelyeket kizárólag nők vásárolnak. Ha az eladási statisztikákat nézzük, ma az történik, hogy a vásárlók 80%-a a gyűjtögető esztétikát részesíti előnyben, miközben az alkotók a vadász esztétikája mentén alkotnak.

Az első vízforralót 1907-ben tervezte Peter Behrens az AEG Electronicsnál, s az azóta eltelt több mint száz évben mindig férfiak tervezték újra. Az utolsó változtatás 1985- ben történt, amikor hozzáadták az úgynevezett pisztolynyelet – ha ez nem vonzza majd a női vásárlókat, gondolhatták, akkor semmi. A férfi tervezők többsége azt válaszolja a „miért nincs több női dizájner?” kérdésre, hogy a női tervezők munkái nem olyan kelendőek. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha a női vásárlók a férfak által tervezett tárgyakat részesítenék előnyben.

Amikor azonban egy vizsgálatban női tervezőket arra kértek, tervezzenek vízforralót, a női vásárlók 62%-a a nők által tervezetteket választotta, amik színesebbek, kompaktabbak és kerekebbek voltak. Ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a vadász és a gyűjtögető esztétika két eltérő szemlélet, akkor azt hihetjük, hogy amit mi szépnek látunk, azt mindenki más is annak tartja, mert ez az egyetlen lehetséges látásmód – pedig nem így van.

…

A téma még nem ért véget, a cikket teljes terjedelmében a Nők Lapja 2017/46. lapszámában olvashatjátok el. A magazin november 15-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Illusztráció: Getty Images