A képre kattintva „belelapozhattok” a magazinba!
Kutyatej
Amikor hetekkel ezelőtt megbeszéltük a kollégákkal, milyen témák lesznek ebben a lapszámban, egyesek felkapták a fejüket az egyik munkacímre: természethiány-szindróma. Ugyan már, miről beszélünk? Miféle álprobléma ez, amikor tetszés szerint akkor megyünk ki a zöldbe, amikor akarunk? Még egy városi embernek sem jelenthet gondot, hiszen itt az erdő, vannak kertek, parkok, ott a Margitsziget, hál’ istennek van még zöld terület.
Persze, mehetünk, ha tényleg akarunk! Mert nekünk, ilyen-olyan x-et taposó felnőtteknek, akik egészen más világban szocializálódtunk, a természetjárás magától értetődő. Emlékezzünk csak, mivel töltöttük a szabadidőnket gyerekkorunkban, és hasonlítsuk össze azzal, hogyan nőnek fel a mai gyerekek! Így máris érteni fogjuk, mit jelent ez a fura szóösszetétel: a természethiány, és mi az, ami ezt a sajátos szindrómát (lásd az 54. oldaltól) legfőképpen előidézheti. Igen, valószínűleg már kitalálták: az okostelefon, a tablet, a temérdek digitális játék, amely úgy beszippantja a kisiskolásokat, sőt már az óvodásokat is, hogy ember legyen a talpán, aki képes kiimádkozni a kezükből a kütyüt, ha egyszer már megkaparintották. Éppen ezért fontos szem előtt tartani, és sokszor elismételni: ne adjunk a kicsik kezébe idejekorán ilyen eszközöket! Ne akarjunk ilyen módon „jó fej” szülők, nagyszülők lenni, akik sietve teljesítik a gyerek bármilyen kívánságát, hanem gondoljunk arra, hogy a Szilícium-völgy kompetens szakemberei sem ok nélkül figyelmeztetnek rá, bizonyos életkor alatt nem szabad ezeket a figyelemelvonó digitális csodákat a kicsik kezébe adni. Lehet persze azzal érvelni, hogy tanulja csak meg a gyerek mielőbb a nyomógombok virtuóz kezelését, hiszen úgyis ez a jövő, csakhogy egy ilyen döntésnek veszélyes következményei is vannak. És egy gyerektől nem várhatjuk el, hogy mindezeket átlássa. Gondoljunk csak arra, hány felnőtt válik netfüggővé, és ringatja magát abban a hamis illúzióban, hogy ezáltal kinyílik számára a világ. Igen, meg aztán be is zárul, ugyanazzal a mozdulattal. Olvassuk el, mit írnak erről a kutatók: hány gyereknél jelentkezik depresszió, elhízás, figyelemhiányos magatartás, csökkent kreativitás, rossz tanulmányi eredmény a természettől való elzárkózás miatt.
Az elmúlt hétvégén végre beköszöntött a tavasz, s remélem, mire ez a lapszámunk megjelenik, még szebb arcát mutatja a természet, és mindenkit arra csábít, hogy kimerészkedjen a szabadba, kiránduljon, focizzon a fiával, vagy éppenséggel fonjon virágkoszorút a kislányával, mondjuk, kutyatejből. Vajon tudják még a gyerekek, mi az a kutyatej? Nem nehéz rájönni, menjenek ki egy erdei tisztásra, figyeljék a madarak röptét, és drukkoljanak, hátha éppen arra fut el egy őz vagy egy nyúl. És közben kutyatejből is csurran-cseppen, ebben biztosak lehetnek.
De könyörgöm, nehogy az okostelefonon nézzenek utána! Legjobb, ha azt otthon hagyják.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Archív, Thinkstock
