„A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez” – olvasható az Alaptörvényben. A magyar alkotmány tehát garantálja, hogy a velünk élő nemzetiségeknek nem kell beolvadniuk az érvényesüléshez, és hátrányokat sem kell szenvedniük, ellentétben sajnos több környező országgal. A külhoni magyarokhoz mégsem érdemes hasonlítani a helyzetüket, tekintve, hogy jóval kevesebben vannak, számban és arányban egyaránt.
KÖZÖSSÉGEK, SZÓSZÓLÓK
A tizenhárom, törvényileg elismert nemzetiség együttesen a lakosság 6,5 százalékát teszi ki, legalábbis a legutóbbi, a 2011-es népszámlálás alapján. Mint Dobos Balázstól, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének munkatársától megtudom, ezzel az adattal óvatosan kell bánni, mert a nemzetiségre vonatkozó kérdések megválaszolása önkéntes alapon történt, illetve jelentős részük egyben magyarnak is vallotta magát. A nemzetiségi szervezetek általában a kimutatott létszámnál többre becsülik tagjaikat.
A kutató elmondta, hogy a magyar állam meglehetősen szigorú követelményeket támaszt egy népcsoport elé a nemzetiséggé váláshoz, például legalább százéves folyamatos ittlétet, mert az a törekvése, hogy szervezett, egyesületekkel, intézményekkel bíró, tartós közösségek legyenek. Fontos előírás továbbá a magyar állampolgárság is.
– Ez nem ritka, hiszen például Németország is öt nemzetiséget ismer el: a dánokat, a frízeket, a szorbokat, a szintiket és a romákat. A nemrég betelepült törököket nem, hiába vannak sokan. A lista bővíthető, ha legalább ezer, az adott nemzetiséghez tartozó magyar állampolgár kezdeményezi. Voltak ilyen törekvések, de egyelőre a lista nem egészült ki. A rendszerváltás idején felmerült, hogy a zsidóság is legyen nemzetiség, de saját kérésükre lekerültek a listáról. Ugyanakkor a kínai vagy vietnami közösség nincs rajta, bár a népszámláláskor őket is külön tüntették fel.
Az egyes népcsoportok természetesen nem együtt és egyszerre érkeztek, hanem a történelem folyamán többször, több okból. Menekülés, kiűzetés, át- és betelepítés okán, jobb megélhetés reményében. Sokan közülük idővel beolvadtak. Akik nem, azok az ország bármely pontján élhetnek, de vannak jellemzően szlovák, román vagy sváb települések. A magyarországi románoknak például Gyula a központja, itt iskoláik vannak, kutatóintézetük, itt működik az országos önkormányzatuk is.
– Ha az adott településen legalább huszonöten élnek egy nemzetiségből, akkor ott létre lehet hozni nemzetiségi önkormányzatot, ezekből pedig kialakul az országos önkormányzat. A választásokra a sorozatos visszaélések miatt ma már szigorúbb előírások vonatkoznak – magyarázza Dobos Balázs.
– Az országos önkormányzat dönthet saját ünnepeikről vagy a nemzetiségi utónévjegyzékről. Bizonyos ügyekben véleményezési joga van, másokban egyetértési, a rájuk vonatkozó kérdésekben pedig döntési. Régi követelés volt részükről, hogy legyen valamilyen kedvezményes parlamenti képviseletük, így kerültek be négy éve az országgyűlésbe a szintén választott nemzetiségi szószólók. Ők felszólalhatnak, méghozzá saját anyanyelvükön, külön bizottságot alkotnak, de nem szavazhatnak. A mostani választáson azonban a német nemzetiség képviselője megkapta a teljes értékű képviselőséghez szükséges számú szavazatot, így ő ugyanolyan képviselő lett, mint a többiek.
TE MIT TESZEL A LEVESBE…?
Milyen ma Magyarországon nemzetiségi nőnek lenni? Milyenek az örmény, a görög, a szerb nők? Mikor nevetnek, min sírnak, mit tesznek a levesbe…? Ezeket a kérdéseket mutatja be egy színdarabban hat színésznő és kollégájuk, a görög Kollatos Fotios. Az előadás létrehozására nemzetiségi színtársulatok, szerzők és színészek szövetkeztek, méghozzá úgy, hogy az egyes jelenetek a szereplőkkel előzetesen készített interjúk alapján íródtak. Olyan kíváncsian és egymásra nyitottan dolgoztak, hogy a Jelenlét Fesztiválra közösen alkotott darab, a Levesben egy hosszú távú közös munka első fejezete lett.
…
A cikk folytatását – melyben a képen szereplő hölgyekről még többet megtudhattok – a Nők Lapja 2018/19. lapszámában olvashatjátok el. A magazint május 9-től keressétek az újságosoknál!
Szöveg: Hulej Emese
Fotó: Schumy Csaba
