„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Turista a lépcsőn
Hát önök meg hol járnak itt, ahol a madár se jár? Hozzánk nem szoktak turisták jönni! – csodálkoztak ránk az Északi-tengernél, az egyik kis német szigeten, mikor kiderült, hogy magyarok vagyunk. Mi viszont pontosan azért választottuk nyaralásra a környéket, mert tudtuk, ott nem kell attól tartanunk, hogy lépten-nyomon szelfiző, fényképezőgépet kattogtató, az idegenvezető szavát leső tömegekbe botlunk.
Mióta az idegenforgalom jövedelmező iparággá nőtte ki magát, a világ legeldugottabb pontjainak lakói élhetik át, hogy felfedezik őket, és egyik napról a másikra dőlni kezdenek hozzájuk a látogatók. Ez történt nálunk a Bokodi-tóval, amelynek festői halászkunyhói váratlanul Lebegő faluvá változtak, és a Maldív-szigetekkel vetekedő hírnévre tettek szert az utazási bloggerek körében. Akikről, mint e heti számunk riportjából kiderül, a falubeliek azt sem tudják, mi fán teremnek.
Ha felkapnak egy helyet, akkor azzal két dolog történhet: a népszerűsége vagy kérészéletű lesz, vagy tartósnak bizonyul. Ez utóbbi szcenárió nyilvánvalóan örömmel tölti el mindazokat, akik a nagy jövés-menésből busás jövedelemre tesznek szert, ámde nem dolgozhat mindenki a vendéglátásban, még akkor sem, ha ez a külső szemlélő számára kézenfekvőnek tűnhet. Ahogyan Eislebenben, Luther szülővárosában rámutatott egy ottani hölgy: hiába nagy a munkanélküliség, aki húsz évig bányászként a föld alatt töltötte a napjait, azt most nem lehet beállítani a fagylaltospult mögé, hogy onnan jópofizzon a turistákkal. A bevételekből kimaradó helybeliek abban, hogy a lakóhelyük hirtelen felkerült a világ turisztikai térképére, inkább csak a nyakukra zúduló siserahadat látják, hasonlóan az őserzsébetvárosiakhoz, akik körül bulinegyeddé változtak a gyerekkoruk óta ismerős utcák. És amikor azt hallják, ha nem tetszik nekik a dolgok újfajta állása, szedjék a sátorfájukat, teljes joggal mutatnak rá, akár a Szent Anna-tóban fürdőző barnamedvék, hogy ők voltak ott hamarabb.
Ebből aztán mindenféle kétségbeesett kísérletek születnek, mint például a leglátogatottabb olasz városoké, ahol az önkormányzat megtiltja, hogy a turisták egyenek az utcán, vagy leüljenek a lépcsőkön. Ezzel majdhogynem azt üzeni nekik, csak a pénzüket küldjék oda, ők maguk maradjanak otthon. Ennél egészen biztosan célravezetőbb megoldás az, amiről lapunkban egy fiatal házaspár mesél: az etikus utazás. Olvassák el a kalandjaikat, hátha ötleteket kapnak tőlük!
Mörk Leonóra, vendégszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív
