Árvai Magdolna, újságíró

Egy 2012 februárjában készült régi kép, egy elkapott, megható pillanat, a sok száz közül, melyet a Nők Lapjánál töltött 26 év alatt kollégáim – munka közben – megörökítettek. Göncz Árpád köztársasági elnököt a 90. születésnapján otthonában köszöntöttük. Falus Krisztával többször jártunk nála, de akkor beszélgettem utoljára a már súlyos beteg, máig népszerű emberrel.

Jónap Rita, újságíró

Horkai Zoltán évtizedek óta készít fel állatokat filmforgatásokra; farkasokkal, medvékkel, vaddisznókkal, kutyákkal, szarvasokkal dolgozik, de ha kell, instruálja a pingvint és a darazsat is. Az  ő gödöllői telephelyét végigjárni életem egyik legnagyobb élménye volt, különösen amikor kismackót és kisfarkast dögönyözhettem egyszerre.

Koronczay Lilla, újságíró

2018 Pünkösdjén a Csíksomlyói búcsúba  indultam – főszerkesztőnk legnagyobb ámulatára motorral! Izmos túra volt, 800 kilométer két keréken. Másoknak talán ijesztő, számomra viszont  magát a SZABADSÁGOT jelentette. Ennek köszönhetően szép cikk született belőle, a magam és a Nők Lapja olvasók örömére. Legalábbis ezt remélem.

Laurencsik Katalin, képszerkesztő

Valamikor a 90-es évek végén a szerkesztőség tagjai felkerekedtek, hogy segítséget nyújtsanak. Tornádó pusztított egy vidéki faluban, ezért íráshoz, irodai munkához szokott kezek szedték a cserepeket egy bajba került ház tetejéről. Sajnos nem emlékszem sem a pontos évre, sem a helyre. Megmaradt egy fotó, amin munkavédelmi sisakban, fáradtan, de vidáman együtt nevetek a többiekkel. A névsor nem teljes, akikre emlékszem az akkor jelen lévő kollégák közül: Zétényi Lili, Gömöri Judit, Nagy Emőke, Keresztes Judit, Tóth Lajos…

Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő

A szerkesztőről nem túl sok fotó jelenik meg a lapban – kivételt képeznek a Hangolók –, de nem is ez a dolgunk. Ami számomra sokáig emlékezetes marad, az a tavalyi születésnapi divat összeállításunk. Mégpedig azért, mert ékes példája annak, hogy ha van egy jó ötlet, akkor nem kell különösebben rábeszélni a csapatot, hogy részt vegyenek benne. Elég volt egyszer elmondani a koncepciót – Egy kabátban – és mindenki szívesen, örömmel csatlakozott, még azok is, akik egyébként nem túlzottan szeretnek fotózkodni. És olyan jó hangulatban telt a munka is, amilyen vidáman nézegettük később a végeredményt. Ilyen pillanatokért érdemes dolgozni.

Mörk Leonóra, vendégszerkesztő

Ez a fotó a 90-es évek végén készült, a lap anyák napi számába. Az összeállításban a kollégák a gyerekeikkel álltak Falus Kriszta kamerája elé, mi a lányommal, Fruzsival a vidámparkban fotózkodtunk. A kép kedvéért összeöltöztünk, csak azt nem vettük észre, hogy a nagy pózolás közben Fruzsi harisnyáján véletlenül lefutott a szem. :-) Szerencsére ez csak a legélesebb szemű olvasónak tűnhetett fel.

Pór Attila, újságíró

2013-ban Falus Kriszta fotós kolléganőmmel egy Down-szindrómás fiú napját kísértük végig. A mindennapi nehézségeit szerettük volna bemutatni, de Norbit, az energiabombát azok pont nem érdekelték. Már az iskola felé is hármasban, kézen fogva gyalogoltunk. Délután játékból lebirkózta a nagymamáját. Norbi egyetlen ezoterikus könyvet sem olvasott az „itt és most” erejéről, mégis a jelenben élt, képes volt arra, hogy a buszmegállóban és a vegyesboltban is boldog legyen. A fotón az osztálytársa látható, aki örömében könnyezett, amikor macskát rajzoltam neki.

Szigeti Hajni, újságíró

A Nők Lapjának köszönhetően jutottam el Kínába 2016-ban, ez a kép Szecsuan tartományban, Chengduban készült. Igazából Kína nem volt a Top50-ben sem azok közül a helyek közül, ahova szívesen elutaztam volna, de hálás vagyok ezért az útért, mert egy hihetetlen érdekes világba csöppenhettem. Azóta jobban értem, kik ők, mire képesek, milyen elképesztő fejlődést vittek végbe az utóbbi években, és hogy ha így folytatják, tényleg bármire képesek. Ez az út megerősített régi barátságokat, és újakat is hozott, plusz olyan poénokat, amelyeken azóta is sírva nevetünk ex-útitársaimmal.

V. Kulcsár Ildikó, újságíró

A fotót a szeretett Falus Kriszta készítette a kilencvenes évek elején az én ötgyerekes patchwork családomról. 1990-ben lettem a Nők Lapja újságírója, s ma is azt gondolom, hogy a pályafutásomat nem az akkoriban készített királynő interjúimnak vagy a gyorsan érkező díjaknak köszönhetem, hanem a gyerekeimnek, akikről sorra írhattam a bolondos, könnyes-nevetős családriportjaimat.

A vizuális részleg egy része

Egy kellemes, napsütéses áprilisi péntek a szerkesztőségben, Nők Lapja napszemüvegben. Balról jobbra: Greiner Dóra, művészetivezető-helyettes, Rátz Mária, korrektor, Csordás Réka, tervezőszerkesztő, Dobó Krisztina, művészeti vezető és Pál Zoltán, tervezőszerkesztő

Fotók: Archív