A nagymamámat egy bohém apáca, Máter Altía tanította meg rá, hogy milyen lélekemelő dolog is „ámulatba esni”, vagyis észrevenni, rögzíteni és megköszönni azt a milliónyi apróságot, amely mellett simán elsétálunk az életben. Pedig ha a hála tetőtől talpig átjár, nem tévesztheted el, érzékelhetően ráhangolódsz a jó dolgokra. Máter Altía értett az ámulathoz, remek humora volt, ismerte a szentek és a filmszínésznők történeteit, az angolkisasszonyoknál ő volt a szupersztár. Neki köszönhettem, hogy gyerekkoromban, az esti mese után a nagyi nem felejtett el figyelmeztetni, hogy vegyem sorra, mi mindenért mondok köszönetet aznap. Akkoriban nem volt éppen divat apácák tanácsait követni, de szerencsére a hálaadó imák pszichológiai hatása vallás és világnézettől függetlenül működött, és sokunk gyerekszobájában elhangzott biztatásként. A hála energia. A spanyol költő, Federico García Lorca úgy írta le: tüzes lélek, amely a talpadból mászik felfelé… és egyszerre azt érzed, az élet egyszerűen működik.

A LÁTHATATLAN GORILLA

Nem tudom, önök hogy vannak az esti hálaimáikkal, én az utóbbi időben hajlamos voltam minden átélés nélkül ledarálni. Na, jó ideje nem is mászott a talpamtól felfelé semmi! Nem tartottam számon (legalábbis csak igen elnagyolva), mennyi áldás van az életemben. Pedig Máter Altía mellett a neurológusok sem győzik hangsúlyozni, hogy az örökös sóvárgás helyett célravezetőbb arra fordítani a figyelmünket, amink már megvan. (Forrás: a The Journal of Neuroscience című tudományos lapban publikált, 2009-es kutatás.) Amikor odafigyelünk valamire, azt szó szerint tápláljuk a figyelmünkkel, és növekedésnek indul.

Kicsit úgy, mint amikor a Google-ban rákeresünk a robotporszívóra, és onnantól kezdve bárhová kattintunk, a „Nincs időd takarítani? Univerzális súrológép otthonra, bónusz tisztítófejjel” kezdetű szalagcímek bukkannak elő a semmiből.

Akárcsak a web keresőmotorja, agyunk is hajlamos rá, hogy még többet „dobjon fel” abból, amire „rákerestünk”. Önsajnáló, irigy, szorongó vagy szívet melengető, lelkesítő, az élet gazdagságát rögzítő gondolatok? – bármelyiket választjuk, egyre többet észlelünk majd belőlük.

Christopher Chabris és Daniel Simons híres, a „Láthatatlan gorilla” nevet viselő szociálpszichológiai kísérlete során olyan videót készítettek, amelyben diákok kosárlabdát passzolgattak egymásnak. Arra kérték kísérletük alanyait, számolják össze, hogy a felvételen a fehér pólót viselő játékosok hányszor kapják el a labdát. A tesztalanyok elsöprő többségének nem tűnt fel, hogy miközben a sikeres passzokra fókuszál, egy gorillakosztümös ember sétál át hadonászva a pályán. A kísérlet arra mutat rá, hogy agyunk olyan törvényszerűségeket vesz észre, amelyek a várakozásainkkal egybevágnak. Azt hisszük, hogy úgy éljük és értjük meg a világot, ahogyan az a valóságban van, ehelyett az emberi elme éppen olyan szűrőként működik, akár az internetes keresőrendszerek.

Amikor tehát Máter Altía azt tanította az 1927-es évfolyamnak, hogy esténként elevenítsék fel, és tudatosítsák mindazt a csodás pillanatot, amelyet a nap során átéltek, valójában arra az általános kognitív pszichológiai tapasztalatra épített, hogy elménk maga teremti meg az élet folyton változó jelenségével kapcsolatos szubjektív tapasztalatait. És – akár a web keresőmotorjai – mind több és több hasonló tapasztalatot hív le a „felhőből”.

NAGY MAGYAR HÁLAKUTATÁS

Világszerte kutatják a hála életminőségre gyakorolt hatását. Talán az egyik legszebb kutatást hazánk szakemberei végezték. Dr. Ferenczi Andrea, a Károli Gáspár Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa az 50. zsoltár, illetve az eredeti héber kifejezés, a „jésa” kapcsán (amely a szorultságból, testi, lelki tehertől, vélt vagy valós ellenségtől való szabadulást is jelenti) a hála felszabadító hatását kezdte tanítványaival vizsgálni.

– A hála és a hálakutatás azóta került a pozitív pszichológia és egészségpszichológia érdeklődésének fókuszába, amióta a betegségek és azok gyógyítása mellett hangsúlyossá váltak az emberi erősségek, a fejlődési lehetőségek és a jóllét kérdései is – mondja a szakember. – A mentális zavarok megnövekedett száma miatt különösen előtérbe került a prevenció, a megelőzés kérdésköre, így az olyan pozitív érzelmek, mint a megbocsátás, a remény, a megelégedettség és a hála kiemelten fontos területe lett a pozitív pszichológiának. A múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozó pozitív érzelmek átélését ez az új irányzat a mentális egészség alapjának tekinti.

Dr. Ferenczi Andrea és tanítványai az elmúlt két évben átfogó kutatást végeztek a hála életünkre gyakorolt hatásáról. Faggattak hajléktalanokat, 65 év felettieket, házasságban vagy párkapcsolatban élőket, elit középiskolában tanuló diákokat és hátrányos helyzetű fiatalokat. Arra kérték őket, hogy néhány hétig vezessenek hálanaplót.

– Ebben a tanévben pedig – személyiség-lélektan műhelymunka keretében – bevonunk tanárokat, nagycsaládosokat, egészségügyben dolgozókat, fogyatékkal élők gondozását ellátókat, valamint szeretnénk elérni lombikprogramban részt vevő leendő anyákat is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen pszichológiai konstruktumokkal függ össze a hála rendszeres gyakorlása, azaz változik-e az egyén szubjektív és pszichológiai jólléte, változnak-e problémás kapcsolatai, segít-e elfogadni a körülmények realitását, a tapasztalatokban meglátni a lehetőségeket. Támogatja-e a hála a lelki megküzdőképességet, csökkenti-e a szociális szorongást, értelmesebbnek élike meg az életüket azok, akik rendszeresen számba veszik, hogy mi minden jó van az életükben. Egy kérdőívcsomag felvétele után arra kértük a kutatásban résztvevőket, hogy négy-öt hétig (diákoknál csak két hétig) vezessenek hálanaplót, amelyben minden nap végén feljegyeznek öt dolgot, amiért aznap hálásak. Ezt követően ismét kitöltötték a kérdőívcsomagot, és megnéztük, mi változott a nézőpontváltás hatására. Azaz annak hatására, hogy elkezdtek azzal foglalkozni – ráadásul rendszeresen –, ami van, ahelyett, ami nincs, és közben újraértelmezik azt is, hogy valójában mi számít fontosnak.

Ám még mielőtt megismerkednénk a magyar kutatás tanulságaival, nézzük meg, mire jutott a világ másik végén, az Egyesült Államokban egy másik kutatócsoport.

…

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/48. lapszámában olvashatjátok el. A magazint november 28-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Vass Virág
Fotó: Thinkstock