– Gyakran kérdeznek apukádról?

– Persze, de ez érthető. Sokáig pont a „Rókusfalvy lánya” bélyeg miatt kerültem a tévézést. Abban az időszakban lett médiasztár, amikor még kicsik voltunk, de ő ebbe nem vonta bele a családot, ami szerintem nagyon jó döntés volt. Mi az egészből annyit érzékeltünk, hogy elképesztően sokat dolgozik. Ezt eltanultuk az öcsémmel, mi is nagyon hajtjuk a dolgainkat, apait-anyait belerakunk abba, amit csinálunk. Palkó borász lett, vagyis Apának van egy médiás meg egy borász gyereke, pedig ő ezt egyáltalán nem tervezte, nem erőltette. Én egész életemben táncosnak készültem, voltak is ebből konfliktusok. Féltett a csalódástól, és látta ezt a világot, hiszen ő is művészként élt, sokáig zenélt, és nekem valami komolyabbat szánt, amiben kevesebb kudarc érhet. Tisztában volt vele, hogy táncosként viszonylag hamar véget ér az ember karrierje, és ettől meg akart óvni. Ugyanakkor tudta, hogy nagyon érzékeny és nagyon önfejű vagyok, ha egyszer valamit elhatároztam, akkor úgyis véghezviszem.