Árvaház a paradicsomban – Válogatás Hajdú D. András fotóiból

Hajdú D. András dokumentarista fotós tíz napot töltött egy kenyai árvaházban, hogy bemutassa az ott élő gyerekek mindennapjait. Tapasztalatairól a Nők Lapja 2019/5. számában olvashattok hosszabb cikket, itt pedig a képeiből találtok bővebb, személyes válogatást.

A kicsi kenyai falu egy valóságos földi kánaán: körülbelül ezer méter magasan terül el, mint egy buja sziget, amit kétezer méternél magasabb hegyek ölelnek körül. A település ritkán lakott, a néhány tucat család egymástól távol, elszórva él a medencében, sokszor olyan magaslatok tetején, hogy ha lemaradt a bevásárlásnál valami a listáról, akkor igazi tortúra visszaszaladni érte a sarki kisboltba. Amilyen kihalt esténként Bura, olyan nyüzsgővé és élettelivé változik napközben, ekkor ugyanis százával lepik el gyerekek az itt épült iskolákat. A vasalt egyenruhájukra hímezve büszkén hirdeti a mottójuk: „Hard work pays”, azaz a kemény munka megtérül.

Egy lányiskola tőszomszédságában épült fel az árvaház, amelyet már messziről fel lehet ismerni hófehérre meszelt falairól és kék tetejéről. Összesen 45 gyerek lakik ebben a magyarok által működtetett kenyai árvaházban, fiúk és lányok vegyesen.

A legkisebbek napközben az árvaházban maradnak, róluk egy helyi dada gondoskodik

Sister Willy, az árvaház vezetője sétál az otthon mellett elterülő banánligetben

Angolóra az egyik burai iskolában. A gyerekek reggel fél héttől délután négy óráig vannak az intézményben

Jemimah, egy maszáj árva kislány írja iskola után a háziját az udvaron

Az árvaházat 2006 óta a Taita Alapítvány üzemelteti

Délutáni szunyóka. A gyerekágyat takaró maláriahálón lévő több centis szakadás nem segíti a megfelelő védekezést, ugyanakkor a magasan fekvő településeken meglehetősen ritka a maláriás megbetegedés

Kézmosás ebéd előtt

Önfeledt hintázás az adományokból felépített játszótéren

Esti imára gyűlnek a gyerekek az árvaház udvarán

Misére váró gyerek

Keresztelővel egybekötött vasárnapi mise

Pillanatkép a falucska központjából egy vasárnapi napon. Egy-egy keresztelővel egybekötött mise akár 6-7 órán keresztül is tarthat

Paradicsomi környezetben terül el a falu

Mindvégig tapintható volt a jókedv, mindenkinek fülig ért a szája, és ez nem egy felvett álca vagy maszk volt, hanem igazi életöröm

A csillagos égbolt az árvaház közvetlen közelében

Az árvaházba érkezett önkéntes lány, Fülöp Lili által bérelt buszon indulnak az árvák a közeli nemzeti parkba szafarizni

Pózolás különböző állatcsontokkal a szafari park bejáratánál

Körülöttünk a szavanna színes forgataga, a gyerekek pedig visongva cikáztak a busz ablakai között

Bébi zsiráf szalad át a gyerekeket szállító busz előtt

Fotók: Hajdú D. András