– Milyenek voltak az édesanyjával töltött utolsó évek?

– Fantasztikusak és nagyon aktívak. Apámat huszonhárom évvel élte túl, pedig mindig beteges volt, mindig kezeltek rajta valamit. Ennek ellenére nyolcvankilenc éves koráig koncertre, színházba járt, és rendszeresen utazgatott a barátnőivel. Rengeteget olvasott, nála volt apám többezres könyvtára – amit mi lassan elkezdtünk széthordani –, a klasszikusokat újraolvasta. Filmeket nézett, érdekelte a kortárs irodalom, és mindezekről lehetett vele beszélgetni is. Boldog időskort élt, család vette körül. A kilencvenedik születésnapjára készítettem egy filmet, amit profi vágóval vágattam meg, és amelyben minden gyereke, a menyei, vejei, unokái, dédunokái, az élő rokonok, barátok sorra megszólalnak, és mondanak róla valamit. Ezt a róla szóló filmet annyira szerette, hogy naponta megnézte, különös tekintettel a dédunokákra! Az utolsó évben éreztük, hogy lélekben kezdi föladni. Nehezen élte meg a kortársak hiányát.