– Egyszer Richard Strauss arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, kiből lesz karmester, azt válaszolta, hogy álljon oda egy zenekar elé, kezdjen el hadonászni, és ha követik a zenészek, akkor máris karmester az illető, ha meg nem követik, akkor abból soha nem lesz…

– Azért ha nem is egészen ennyire egyszerű, de benne van a lényeg. Függetlenül attól, hogy jól vagy rosszul kalimpál az illető, ha követi a zenekar, ha elfogadják a zenészek, hogy ebből valami jó lesz, akkor benne megvan az a karizmatikus erő, képesség, ami szükséges ahhoz, hogy valaki egyáltalán karmester legyen. Egyébként azért az sem árt, ha ismeri a kottát meg a hangszereket, a zenekart, meg még ezer egyebet, ami szintúgy hozzátartozik ehhez a szakmához.