„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Gyereknapra
Ajándékot adni is, és elfogadni is művészet. Adni azért, mert nem kis odafigyelést, szeretetet, energiabefektetést igényel kitalálni, hogy a másik embernek mi lenne a legjobb, aminek tényleg örülne is. A két dolog ugyanis nem feltétlenül esik egybe. Egy heroinista egy következő adagnak örülne a legjobban, de egészen biztos, hogy nem ez az, ami leginkább a javát szolgálja. Hogy ma inkább azzal dicsekszünk, hogy karácsonykor, húsvétkor stb. mit nem ajándékoztunk egymásnak, az annak köszönhető, hogy az ember általában megspórolja az energiabefektetést, amit a jó ajándék kiválasztása jelent, és akkor meg jobb a semmi, már csak környezetvédelmi szempontból is.
Elfogadni pedig azért művészet, mert az ember ilyenkor beismerheti, hogy nem ő tud mindent a legjobban (amire pedig mindenkiben komoly hajlam mutatkozik). Hadd mondjak erre egy példát! Amikor a feleségemtől ajándékot kapok, sokszor olyasmivel lep meg, amit én magamnak biztosan nem vennék. Egy olyan színű inggel, pulóverrel, egy olyan könyvvel, koncertjeggyel. Az első reakcióm mindig az, hogy na, ezt én sosem fogom felvenni, elolvasni stb., persze nem mondom, hanem igyekszem jó képet vágni hozzá, azt hiszem, ez elég jól megy. Aztán ahogy telik-múlik az idő, megbarátkozom a gondolattal, amit az ing, a pulóver, a könyv formájában tőle kaptam – és az esetek 90%-ában meg is szeretem. Nekem sosem jutott volna eszembe, így gazdagított a feleségem az ajándékával. Pocsék lenne, ha csak azt kapnám, amit én eltervezek magamnak, a saját árnyékomon ugyanis képtelen vagyok átlépni. És ugyanígy értettem meg, hogy a gyerek miért ajándék, amit ma mintha szintén kezdenénk elfelejteni. Nekünk például egyetlen gyerekünk sem olyan lett, amilyennek elterveztük, és ezt azóta sem hagyták abba, bármit is gondoljak vagy akarjak én. De szerencsére nem is az én feladatom kitalálni, milyenek legyenek, mert azt a gazdagságot, amit egy másik ember jelent, én el sem tudom képzelni. Minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen ajándék, bármilyen is legyen, legfeljebb nekünk, felnőtteknek nem elég színes a fantáziánk, hogy ezt észrevegyük. Arra biztatnék minden felnőttet, hogy gyereknapon ajándékozza meg a figyelmével azokat a gyerekeket, akik a legközelebb állnak hozzá.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
