„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Nem mese ez…
Eszembe jutott egy nagyon régi történet. A gyerekkoromból, még a … – le merjem írni? – hatvanas évekből. Apám akkor egy külkercégnél dolgozott, s egy nyugati üzleti partnerrel a munkanapjuk végén felugrottak hozzánk egy kávéra. Elég szerény körülmények között éltünk, a nagymamámékkal együtt, összesen hatan. Az előkelő nyugati idegen kissé meglepetten nézett körbe, majd minden átmenet nélkül faggatni kezdte apámat az anyagi helyzetéről. – Mondd, van neked autód?
– Nincs – felelte apám –, nálunk nagyon kevés embernek van autója.
– És házad van?
– Nincs, sőt lakásom sincs, ahogy látod, az anyósommal és az apósommal élünk együtt.
– Akkor te szegény vagy – vonta le a rém egyszerű következtetést az idegen.
Mire apám: – Nem vagyok szegény. Van két gyönyörű kislányom. Nekem ők a kincseim.
Azóta nagyot fordult a világ, de bennem ma is élénken él ez az emlék. Most például annak kapcsán jutott eszembe, hogy Két végén rovatunkban két, meglehetősen eltérő élethelyzetű ember, egy hajléktalan és egy tehetős cégtulajdonos beszélget egymással az élet dolgairól. Íme, egy részlet: „Laksz valahol?” „Hogyne laknék. A Baptista Szeretetszolgálat szállóján. Tizennyolcan vagyunk egy szobában, emeletes ágyakon. Nekem jó, mert én, mint vén marha, már kaptam földszinti ágyat. Viszont a fölöttem lakó időnként lelógatja a lábát, és jól fejbe rúg, amikor reggel a zoknimat akarom fölvenni.”
Mire a másik végről: „Én is nagyon rosszul alszom. Jár az agyam egész éjjel. Az üzleteken, mindenen. Mindig vannak problémák, folyton meg kell oldanom valamit.”
A hajléktalan egyébként valamikor főiskolát végzett, most a Fedél nélkül című lap szerzője. Ír. Nem pénzért, belső kényszerből. Sokat nem akar az élettől, áll a közért előtt, és kínálja az arra járóknak az újságot. Van egy szerelme, és van önérzete. „Elmondom mindig, ahol csak tudom, ha látsz egy hajléktalant, és nincs nálad egy zsömle, vagy öt forint sem, amit odaadnál, legalább köszönj neki. Ez sokszor többet jelent, mint amit el tudsz képzelni. Hogy emberszámba veszel.”
Azt írtam az előbb, nagyot fordult a világ, s ezt nehéz lenne cáfolni. Néha mégis az az érzésem, a nagy forgások közepette van valami örök és változatlan. „Alsó” vagy „felső” ágy? Pedig a lényeg mintha másutt lenne.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
