„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Eszi, nem eszi…
A világon már kétszázmillióval meghaladja a túlsúlyos emberek száma az éhezőkét, derül ki az e heti Nők Lapja Témából. Az éhezést pedig rövid időn belül teljes egészében fel lehetne számolni a Föld minden pontján, hiszen megvan hozzá a terv, a technológia – egy lényeges dolog hiányzik csak: a politikai akarat. De távolról sem szeretném ezt (csak) a politikusok nyakába varrni, mert nem hiszem, hogy lenne olyan ép lelkű ember, aki ne szeretné, hogy bolygónkon mindenkinek jusson elegendő élelem. Biztos vagyok benne, hogy engem is terhel felelősség, amikor fogyasztóként nem helyes döntést hozok. És ez egy nagyon érdekes, egy ideje nem tapasztalt régi-új dimenziót csempész vissza az étkezési kultúránkba: az erkölcsi dimenziót.
Minden nagy vallás rendelkezik arról, hogy mit, mikor és hogyan szabad enni, vannak, ahol szigorúbbak a szabályok, míg máshol lazábbak. Sok szabály eredete az idők homályába vész, ma már nem feltétlenül értjük, hogy egészségügyi, környezetvédelmi, történelmi vagy más okok miatt tiltottak vagy tettek kötelezővé bizonyos fajta élelmeket, a lényeg, hogy a betartásuk morális kötelességgé vált. Néhány évtized hedonista lakmározása után, amikor az volt a cél, hogy annyi ínyencséget együnk, amennyi belénk fér és amennyit a pénztárcánk elbír – ma megint lehet helyesen és helytelenül étkezni morális értelemben is. A klímaváltozással kapcsolatos rengeteg hír és műsor rohamosan tudatosítja az emberekben az étkezés erkölcsi aspektusát. Vedd a helyit! Egyél szezonálisat! Nézd meg a címkét! Ne egyél marhahúst! Egyáltalán ne egyél húst! stb. – sokasodnak a jó szándékú parancsolatok.
Néhány évvel ezelőtt olvastam egy cikkben, hogy a világtörténelemben hedonista és aszketikus periódusok váltják egymást szabályszerűen: egy tobzódót követ egy visszafogott, majd megint jön egy tobzódó, majd megint egy visszafogott és így tovább. Lehet, hogy ez tényleg történelmi törvényszerűség, az is lehet, hogy véletlen, de mindenesetre nekem igaznak tűnik. Ha most végigtekintünk jelenlegi fejlett gasztrokultúránkon (boldog-boldogtalan főz a tévében, receptet ír, szakácskönyvet ad ki), akkor nem sok kétség maradhat afelől, hogy hedonista korban élünk. Enni szinte már nem is a tápanyagbevitel miatt, hanem önmagunk szórakoztatására eszünk, amivel ma még sikk kérkedni. De szerintem ez nem sokáig marad így.
Krúdy Tamás vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
