„Érdemes magántanárral tanulni, nem jó ezt belepakolni a szülő-gyerek viszonyba, ahogy most, a karantén miatti otthontanulás is megmutatja, mennyire nem egészséges ez.”

„Ne bízzon a tanárokban… vegye kézbe a gyermek tanulását!”

„Sokkal korábban kezdjenek el készülni és iskolákat nézni, mint szükségesnek gondolnák. És olvassák a Hoxa középiskolai felvételi fórumát, mert ott a fekete öves anyukáknál minden infó megvan.”

„A 6-os matek köszönőviszonyban sincs a jelenlegi felvételivel. Szomorú…”

„Egy felvételi előkészítő önmagában nem elég a felvételhez, külön is készülni kell.”

„Időben kezdje meg a felkészülést magántanár igénybevételével. A szülő a legrosszabb pedagógus.”

„Az általános iskolában ahová jár, semmiképpen se árulja el, hogy felvételizni fog 6 osztályos gimnáziumba. A pedagógusok nagy része rászállt a gyermekekre, szerintem igazgatói nyomásra.”

„Ha teheti, a gyerek menjen el már 6-dikban, mert az általános iskola 7-8. éve egy kalap szar, a 8-os felvételi pedig embertelen.”

Íme, néhány szülői válasz azok közül, amelyek arra a kérdésre érkeztek, hogy mit tanácsolnának annak, aki most kezd el készülni a középiskolai felvételire. A kérdést pedig Berényi Eszter oktatásszociológus tette fel abban a vizsgálatban, amelyet a kisgimnáziumi felvételikkel összefüggésben készített.
A kutató a kisgimnáziumi, azaz a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi folyamatot helyezte fókuszba, egyrészt az általános iskolák, másrészt a felvételizők és szüleik szempontjából. Az eredmények azt mutatják, hogy annak a diáknak, aki kicsit is hátrányosabb helyzetű, szinte esélye sincs felvételizni se hat-, se nyolcosztályos gimnáziumba.
– Az ő világukból ezek az iskolák mintha nem is látszanának. A kisgimnáziumok létének köszönhetően a középiskolai felvételi rendszer egyfajta lépcsőzetesen szelektáló rendszernek tekinthető, s ez a lépcsőzetesség, kombinálva azzal a nagyfokú családi támogatással, amit megkíván a folyamatban való részvétel, tovább növeli az egyenlőtlenítő hatásokat – állítja a kutató.

De nézzük meg közelebbről, miről is beszélünk!

Ki ne hallott volna már a középiskolai felvételi rémálmáról? Ez az az időszak, amikor az általános iskolás korú gyerekünk beül egy ismeretlen tanterembe, megír egy 45 perces matematika, majd egy rövid szünetet követően egy 45 perces magyar tesztet. Ha épp aznap bal lábbal kelt, vagy nem érezte jól magát, és pont ebben a kétszer 45 percben nem sikerült magából kihoznia a maximumot, akkor nagy valószínűséggel csak álom marad az „elitiskola”, azaz a hat- vagy nyolcosztályos gimnázium. A közösségi média tele van ebben az időszakban ideges szülők felháborodott vagy elkeseredett kommentjeivel. A tesztek vagy túl nehezek voltak, vagy túl trükkösek, vagy olyan szóra kérdeztek rá a magyarban, amelyet a mai tízévesek már nem ismernek.
– A fiammal már a hatosztályos felvételit megelőző évben elkezdtünk felvételi előkészítőre járni. Az tudod, milyen? Minden szombat reggel 9 és délután fél 1 között ül a gyerek harminc ismeretlen másik gyerekkel egy idegen iskola tantermében, ahol teszteket írnak és azokat ki is értékelik. Érted? Így szívattam a gyereket szombat délelőttönként, ahelyett, hogy hagytam volna addig aludni, amíg a hasára nem süt a nap – meséli egy ismerősöm, akinek végül a nyolcosztályos felvételin nem, de a hatosztályoson már jól szerepelt a gyereke.
A kisgimnáziumok érdekes szüleményei a magyar oktatási rendszernek. Az OECD (a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokat tömörítő szervezet, amelynek Magyarország 1996 óta a tagja) rendszeresen monitorozza a tagországok oktatási rendszereinek teljesítményét. Ezekből a visszajelzésekből is képet kapunk arról, hogy a többi országgal összehasonlítva Magyarországon a család szerepe a legnagyobb a gyerek sorsának alakulásában. Az iskolarendszer lényegében semmit nem kompenzál a hozott hátrányokból. Ez azt jelenti: ha egy gyerek szegény családba születik, az is marad, mert a magyar iskola nem segít a kikapaszkodásban. Vannak országok, amelyek hasonló problémával küszködtek. Erre van közeli példa: Lengyelországé. Ott azonban a kilencvenes évek végén elindítottak egy kormányokon átívelő reformot, amely komoly fejlődést indított el az oktatás területén. A lengyel oktatás minőségének javulása összefügg egy következetesen végigvitt iskolaszerkezeti reformmal, ami azt jelentette, hogy skandináv mintára létrehozták a kilenc évfolyamos általános iskolát. A lengyel alapfokú képzésben nincsenek olyan leágazások, mint a magyar kisgimnáziumok. És nem csak a lengyelekről van szó: a leágazás nem jellemző az európai oktatási rendszerekre. Az oktatáskutatók nagy része kifejezetten problémásnak tartja, hogy az általános iskola nem egy egységes valami, hanem abba beleharap a hat-, illetve nyolcosztályos gimnázium. Azzal, hogy a legjobb képességű gyerekeket a kisgimnáziumok kiszippantják az általánosból, a felső tagozat nem csak fizikailag, hanem szakmailag is kiürül. A lengyelekhez hasonlóan Európa más országai is inkább az egységes iskolarendszer felé haladnak.
A magyar kisgimnáziumi rendszer tehát afféle hungarikum. Ez az iskolatípus a rendszerváltás időszakában jött létre. Berényi Eszter a kutatása tanulságai közt emlékeztet arra: „az átalakuló gimnáziumok jelentős része eleve a legmagasabb presztízsű intézmények köréből verbuválódott, de egyre inkább megjelentek azok az intézmények is, amelyek éppen azért kezdtek bele a szerkezetváltásba, mert ettől várták presztízsük emelkedését”. (Ahogy oktatásszociológusok gyakran fogalmaznak: a középosztály lényegében privatizálta a jó minőségű oktatást, csinált magának egy iskolai szerkezetváltást a 12-8-6 osztályos gimnáziumokkal, amelyek segítségével ki tudja venni a gyereket az egységes általános iskolából.)
Minden évben nagy a túljelentkezés ezeknél az intézményeknél, van olyan gimnázium, ahol tízszeres ennek a mértéke. Az idei tanévben az Oktatási Hivatal adatai szerint a 6 évfolyamos gimnáziumba felvételt nyert tanulók száma 4644, a nyolc évfolyamos gimnáziumba 3165 tanuló jutott be. Ez a közel nyolcezer gyerek a korosztálya krémje: ők azok, akik nagyon jó tanulók, és képesek megírni egy komplex, az általános iskolai tananyag számonkérési metódusától idegen tesztet. Ahhoz, hogy ezt az akadályt meg tudják ugrani a gyerekek, a szülőknek is nagyon oda kell tenniük magukat.
Berényi Eszter kutatása éppen ezt mutatta meg. A szociológus azt is igazolta, hogy a kisgimnáziumi felvételi a korai szelekció eszköze: a legiskolázottabb szülők gyermekei kerülnek ezekbe az iskolatípusokba. Berényi Eszter megvizsgálta, hogy a kisgimnáziumi felvételire milyen iskolákból jelentkeznek a gyerekek. Az iskolák 40 százalékában nem volt olyan negyedikes, illetve olyan hatodikos tanuló sem a vizsgált évben, aki egyáltalán jelentkezett volna kisgimnáziumba. Falusi iskolákból például alig akadt olyan gyerek, aki kisgimnáziumba felvételizett volna. A nagyváros-kistelepülés különbség a felvételizőket kibocsátó iskoláknál is szembetűnő. A megyeszékhelyek és a főváros egyes általános iskoláiból többre is jellemző, hogy egy 30 fős osztályból akár 10 gyerek is elmegy kisgimibe. Jellegzetes volt azoknak az iskoláknak a társadalmi összetétele is, ahonnan sok felvételizőt lehet találni, illetve ahonnan nem jelentkeznek kisgimnáziumba. – Jól látszik, hogy az olyan iskolákból, ahol magasabb a hátrányos helyzetű gyerek aránya és alig vannak szülők között diplomások, a tanulóknak szinte esélyük sincs még csak arra sem, hogy egyáltalán megpróbálkozzanak azzal, hogy kisgimnáziumba felvételizzenek. Az ő világukból ezek az iskolák mintha nem is látszanának – fogalmaz Berényi Eszter.

Komoly szervezést igényel

A kutatásban szülőket is kérdezett a szociológus. 609 felvételizni készülő szülő válaszolt a kérdésekre (ebből 352 szülő hatosztályos és 257 szülő nyolcosztályos felvételiben volt érintett). A visszaküldött kérdőívből rengeteg érdekesség kiderült. A felvételiző gyerekek szüleinél magas a diplomások aránya. A felvételiző gyerekek 85 százaléka mindkét szülőjével együtt él, az elváltak aránya alacsony, egyedülálló szülő pedig nem volt, ami azt jelzi, ez olyan kihívás egy családnak, hogy azzal egyedülállóként szinte lehetetlen megbirkózni.
Nem véletlen, hogy a 609 visszaküldött válaszból kiderült az is: olyan nincs, hogy egy gyerek „csak úgy” nekivágjon a felvételinek. Vagy különórára jár, vagy szervezett felvételi előkészítőre, vagy mindkettőre, e mellett még a szülő pluszban is foglalkozik a gyerekkel. – 40 százaléka a válaszadóknak tandíjas előkészítőre járatja a gyerekét, 32 százaléka magánórákra. Sokan mindkettőre elküldik a gyereküket – mondja Berényi Eszter, hozzátéve, hogy ezekből az adatokból is jól látszik: a szülők tisztában vannak azzal, hogy az általános iskola nem készíti fel a gyerekeket erre a megmérettetésre. – A válaszokból egyértelműen kiderül: az általános iskola ebben nem segít a gyerekeknek. Kevés helyen van szakkör, vagy délutáni, szervezett foglalkozás, ami segítené a gyereket a felvételire készülésben. Ez a passzivitás az esélyegyenlőtlenségeket mélyíti. Hiszen a jobb módú szülők képesek iskolán kívüli szolgáltatások megfizetésével ezt a passzivitást a saját gyerekük számára kompenzálni – szögezi le. De nem csak a gyerek tudását kell mélyíteni, hanem fejleszteni kell a tesztírási képességüket is. Trenírozni kell őket arra a helyzetre, hogy stressz nyomása alatt is tudjanak teljesíteni. A szülők komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a lehető legtöbb információt begyűjtsék, és ez alapján a legnagyobb hatékonysággal segítsék a gyerekeiket.

És mennyi az annyi?

A visszaküldött válaszokból megtudjuk: a gyerekek kétharmada fizet a felkészülésért, s ez átlagban havi 15-20 ezer forintba kerül a családoknak. Emellett hetente átlag négy óra a felkészülési idő, s erre jön még az a másfél óra, amit a szülő „tesz bele”. – Ahhoz, hogy az átlagosnál jobb legyen a gyerek, a szülő segítsége kell. Az átlagos teljesítménnyel ugyanis nem lehet bejutni a kisgimnáziumokba – magyarázza a vizsgálatot végző szakember.
A kutatás azt is megmutatta, hogy az általános iskolai „rendet” (azaz a kialakult osztályokat, az elkezdett felső tagozatos munkát leginkább a 6 osztályos gimik bontják meg. Az, ha egy osztályból eltűnnek a legjobb tanulók, megváltoztatja az addig kialakult dinamikát. A 8 osztályos gimnázium ebből a szempontból szerencsésebb időszakban „ékelődik be”: ugyanis az alsótagozat végén, éppen egy szakaszhatáron, a tanító nénitől való búcsúzást követően szipkázza el a gyerekeket az általános iskolából.

Ki a nyertes?

– Összességében elmondható, hogy a szülőket megviseli a felvételi procedúra. Ki vannak tőle bukva, idegtépőnek tartják. Sokan arról számoltak be, hogy a felvételi miatt sok a veszekedés, rosszul hat a családi dinamikára. De a szülők szerint az általános iskola rossz, ezért megfizetik annak minden árát, hogy kisgimibe menekíthessék a gyereküket – magyarázza Berényi Eszter. Ez azt jelenti: bármennyire rossz a felvételi a szülőnek, a gyereknek, bármennyire káros ez a töredezett iskolaszerkezet az egész magyar oktatásra, meg fog maradni. Mert az a gyerek, aki nagy nehezen bejut egy ilyen intézménybe, végül nyertese lesz ennek a szisztémának.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu)