A napokban tette közzé az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), hogy mely intézményekbe rendel iskolai rendőröket, azaz „iskolaőröket”. A listán 491 helyszínt jelölt meg a minisztérium, köztük 288 általános iskolát és 203 szakképző középiskolát. Budapestre is jutnak őrök: 13 köznevelési és 20 szakképzési intézményben kezdik el szeptembertől a tevékenységüket. Az őrök úgymond „kérésre” kerülnek az iskolákhoz: az állami intézményfenntartók felmérték, hol kérik a tantestületek a rendőri segítséget. Az iskolaőrök a Belügyminisztérium, a rendőrség égisze alá tartoznak, kényszerítő eszközzel rendelkeznek, feladatuk pedig az intézmények belső rendjének fenntartása.
Az, hogy az iskolák listájával valami nem stimmel, elsőként Glonczi László roma polgárjogi aktivistának, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnökének szúrt szemet. Álláspontja szerint az érintett iskolák egy jelentős része szegregált, cigány többségű intézmény, ezért az egész intézkedéscsomag sértheti az egyenlő bánásmód követelményét. – Az iskolaőrséget egy népcsoportra dolgozták ki, ezért tetten érhető az intézkedés mögött a hátrányos megkülönböztetés – állítja. Utánajártunk, mi is a helyzet.

Káros és törvénytelen

Magyarországon a parlament által jóváhagyott törvények tiltják, hogy gyerekeket származásuk, szociális helyzetük miatt megkülönböztessék. Vagyis nem lehet őket a bőrszínük alapján egymástól elkülöníteni. Ez káros hatással lesz ugyanis az elkülönített gyermek fejlődésére. Könnyű belátni, hogy milyen rombolást végez egy kisgyermek lelkében, ha csak azért, mert roma származású, elkülönítik a többségi gyerekektől. Káros azért is, mert a szegregált iskolák döntő többségében az oktatás sokkal alacsonyabb szintű, mint egy átlagos iskolában. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alátámasztják, hogy azokban az osztályokban, ahol szinte csak hátrányos családi körülmények közül érkező gyermekek tanulnak, a kortárs csoport hatása – hiszen a gyerekek egymástól is tanulnak, jót is, rosszat is – és az alacsonyabb hatékonyságú pedagógusi munka miatt az oktatás színvonala rendkívül alacsony. (Arról, hogy mikortól szegregált egy iskola vagy egy osztály, lásd keretes írásunkat.)

A rendelkezésre álló kutatási eredmények szinte egytől egyig azt támasztják alá, hogy a szegregált iskolából a gyerekek sokkal gyengébb tudással kerülnek ki, azaz az írás, olvasás és számolási alapkészségeik rosszabbak, mint az átlag iskolákból kikerülő tanulóké. Rossz alapkészségekkel pedig manapság még szakmát sem lehet tanulni, nem hogy érettségizni vagy a felsőoktatásba kerülni. A szegregált iskolák tanulóinak nagy része szakiskolás lesz, ahonnan sokan – az iskolai kudarcaikkal szoros összefüggésben – végzettség nélkül zuhannak ki. Az pedig, akinek nincs, vagy csak papíron van szakmája, csak napszámba tud elhelyezkedni, esetleg közmunkásnak áll. (A közmunka és a segély azt is jelenti, hogy a szegregált iskolákból kikerülő fiatalok eltartása az ország gazdaságára nehezedik, ahelyett, hogy adófizető polgárokká válnának.) A szegregált iskola lényegében „garantálja” az odajáró gyerekeknek a felnőttkori szegénységet és a kiszolgáltatottságot.

Sokszor hallhatjuk azt, hogy „felzárkóztató” osztályok kellenek, vagyis a szegregáció valójában nem hátrányos megkülönböztetés, hanem felkészítés az integrációra.

Erre vonatkozóan is támaszkodhatunk a hazai tapasztalatokra. A felzárkózás nem működik pedagógiailag, mert nem csökkenti a hátrányukat, hanem épp ellenkezőleg, növeli a lemaradásukat. Erről Tuza Tibor pedagógus beszélt egy iskolai szegregáció miatt 2012-ben indított perben. – Már a 90-es évektől kezdődően felerősödtek azok a pedagógiai törekvések, hogy minden gyerek egy közös, vegyes csoportban kapja meg a személyre szóló egyéni fejlesztést annak érdekében, hogy egészséges tagjává válhasson adott esetben az osztályközösségnek, később a társadalom egészének.

Kapcsolódó

„Egy iskolában, mese nincs, a gyerek a főszereplő”

Ónody-Molnár Dóra

Azért is nagyon fontos az, hogy együtt legyenek a többiekkel, ne különítsük el őket, mert ezekben a korrekciós (felzárkóztató – a szerk.) osztályokban óhatatlanul – s ezt bizonyítani lehetett mindenhol – leszállítja a pedagógus a követelményeket. Ezzel pedig nem csökkenti a különbséget, az eltérést a többiekkel szemben, hanem növeli – szögezte le a perben Tuza Tibor, hozzátéve: erre vonatkozóan vizsgálatok is születtek. A felzárkóztató cigány osztályok tanulói és a vegyes osztályok tanulói között az ugyanolyan képességű és társadalmi helyzetű roma gyerekek fejlődése teljesen eltérő képet mutat. – De ha együtt vannak ezek a gyerekek a többségiekkel, az eredmény jóval kedvezőbb, és ehhez hozzá kell tennem azt is, mert rendkívül fontos, hogy a gyereket nem érdekli, hogy a pedagógus mit tud. Majd, ha ő is olyan szép lesz, okos lesz, ő is tudni fogja. De az rendkívüli módon érdekli, hogy az osztálytársa mit tud. Mert ha az osztálytársa tud valamit, akkor azt ő is tudhatja, s ez motiválja. Ha nincs ilyen motiváló erő, mert nagyjából egy szinten vannak, akkor nem fog fejlődni a gyerek. Én negyven éves pedagógus pályám alkalmával egyszer, még a ’70-es években próbaként megcsináltam azt – akkor épp egy általános iskolában tanítottam –, hogy 5. osztályban úgy válogattam össze a gyerekeket a 4.-ből, hogy egy gyengébb és egy jobb képességű osztályt alakítottam az előző évi teljesítményeik alapján.

Tulajdonképpen szegregált osztályokat hoztam létre, s így tanítottam őket, nagy óraszámban – magyar nyelvet, irodalmat, történelmet és még mást is –, négy éven keresztül. Életem 40 éves pályafutásának legkeservesebb négy éve volt ez, és megfogadtam, hogy soha többé ilyet nem teszek, mert egyikkel sem lehetett haladni, sem a jobbakkal, sem a gyengébbekkel.

Nem lehetett úgy haladni, mintha heterogén összetételű lett volna az osztály, hiszen ez az összetétel sokkal inkább inspirálja a gyerekeket: a jókat azért, mert ott tudnak igazán tündökölni, a gyengéket azért, mert van előttük példa – foglalta össze tapasztalatait a pedagógus, hozzátéve: az 1960-as években tömegesen hoztak létre „felzárkóztató” cigány óvodákat, cigány iskolákat. Ezek úgy tíz évig küszködtek azzal, hogy megfelelő szintre tudják fejleszteni a gyerekeket. Aztán a hetvenes években már nyilvánvalóvá vált, hogy ez zsákutca, ezért el is indult az a törekvés, hogy újra integrált csoportokba szervezzék a cigány óvodákat, iskolákat, napközis csoportokat. – Ha elkülönítem, kirekesztem a gyerekeket, akár a csillagot is lehozhatom nekik az égről, akkor sem tudnak majd beilleszkedni a többségi társadalomba. Gondoljuk el, hogy 14-15 éves koráig ott van a gyerek az általános iskolában, elkülönítve. Ő már ellenségének tekint mindenkit, aki az iskoláján kívül létezik – foglalta össze.
Mindezzel talán érzékelni tudtuk, mennyire káros a szegregáció a gyerekek szempontjából. És most e helyütt nem térünk ki arra, hogy az elszigetelés növeli a társadalmon belüli etnikai feszültséget is. Ezért tiltják a magyar és európai uniós jogszabályok is a szegregációt. Ez a tilalom azt is jelenti, hogy a mindenkori oktatási kormányzatnak figyelnie kell egy tankerületen belül a folyamatokat, és intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy cigány többségű iskolák, osztályok ne alakulhassanak ki.

Iskolaőrség: szégyenbélyeg a szegregált iskolákon

De mi is a helyzet azokkal az iskolákkal, amelyeknél iskolaőrök kezdik el a munkát? Megkerestük a Rosa Parks Alapítvány vezetőjét, Kegye Adél ügyvédet, aki több, iskolai szegregáció miatt indított perben is részt vett. – Megnéztem azt a listát, ahová az iskolaőröket kirendelik. Összevetettem azokkal az iskolákkal, amelyek szegregáció miatt érintettek voltak korábbi perekben. Illetve megnéztem azt a listát, amelyet 2016-ban az Oktatási Hivatal (OH) bocsájtott a rendelkezésünkre arról, hogy egyes iskolákban, országosan, mekkora a cigány gyerekek becsült aránya. (Az OH évenként méri Magyarország összes általános iskolájában a hatodikos és nyolcadikos gyerekek matematikai, illetve szövegértési kompetenciáit. E mérésnél az iskolaigazgatók becslést adtak arról, hogy az osztályokban mekkora a cigány gyerekek aránya. Ezt a becslést 2017 óta ki az OH – a szerk.) A listán szereplőket azokkal az iskolákkal is összevetettem, amelyekkel kapcsolatban született már jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat szegregáció miatt. Ezek alapján azonosítottam, hogy

a 288 általános iskolából 162 biztosan szegregált. Ez tény. A többi iskolával kapcsolatos adatokat is bekérjük, félő, hogy még magasabb a roma többségű, vagy a szegregálódás útjára lépett, iskolaőrt foglalkoztató iskolák száma.

A listán szerepel nyolc olyan iskola is, amellyel kapcsolatban a bíróság kötelezte a minisztériumot, hogy szüntesse meg a szegregációt, és segítse a gyerekek iskolai integrációját. Ám hiába a jogerős bírósági ítélet, az iskolák egyikében sem indult el a deszegregációs folyamat. Viszont ezekben is lesznek iskolaőrök. Ezt az intézkedést tehát egyértelműen azokra az intézményekre szabták, ahol magas a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, így az érintett intézmények újabb stigmát kapnak. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az iskolaőrökről szóló kormánydöntés a gyöngyöspatai kártérítési ügyre (lásd keretes írásunkat – a szerk.) reflektál. Emiatt is kap az egész intézkedés etnikai színezetet. Megint ott tartunk, hogy a szegregált roma gyerekeket teszik meg az iskolai erőszak bűnbakjaivá – fejti ki Kegye Adél, hozzátéve, hogy a szegregációt bizonyító adatok az oktatásért felelős kormányzat birtokában is ott vannak.
Az ügyvéd ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy megértő azokkal a pedagógusokkal szemben, akik eszköztelennek érzik magukat azokban az iskolákban, ahová szinte csak rossz szociokulturális hátterű gyerekek járnak. Hozzáteszi: ezekben az iskolákban jellemzően az országos átlagnál is nagyobb a tanárhiány.

– Az iskola azonban nem csak a pedagógusok munkahelye, hanem a gyerekek második otthona is. Nem azért küldjük iskolába a gyerekeinket, hogy ott féljenek, hanem, hogy tanuljanak.

Milyen hatása lesz a gyerekekre, ha a folyosókon az oldalukon gumibottal, bilinccsel sétálgató rendőröket látnak? Mit tanulnak akkor, ha azt látják, hogy az egymás közötti konfliktusaikat egy erőszakkal fenyegető hatalom oldja meg? – kérdezi Kegye Adél, aki emlékeztet arra: az UNICEF Magyar Bizottság kezdeményezésére életre hívott Gyermekjogi Civil Koalíció határozottan kiállt amellett, hogy az iskolaőrség intézménye alkalmatlan a rend fenntartására, ráadásul jogsértő is, ellentétben áll egyebek mellett az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, amely szerint „az iskolákban csak olyan bánásmód megengedett, amely nem sérti a gyermekek emberi méltóságát”.
– De nem csak jogilag, pedagógiailag is káros. Elveszi ugyanis a pedagógustól azt a lehetőséget, hogy pedagógiai eszközzel segítse a konfliktusok feloldását. Számos olyan technika van, ami megelőzhetővé, illetve kezelhetővé teszi az erőszakot. Azt a pénzt, amit iskolaőrökre fordít a kormány, resztoratív, más néven helyreállító szemlélet elterjesztésére is fordíthatná – összegzi véleményét. (A resztoratív módszerekről lásd keretes írásunkat – a szerk.) A hátrányos helyzetű roma gyerekek érettségihez juttatását célul tűző Dr. Ámbédkar Iskola alapítója és pedagógusa, Orsós János azt mondja: az iskolaőrök helyét meghatározó lista az állam önkéntes bevallása arról, hány elgettósodott, szegregált iskola működik ma Magyarországon. – Ezek mind-mind az állam által fenntartott iskolák. Az iskolalista pedig azt üzeni a nem roma szülőknek, hogy „kedves szülő, ide véletlenül se hozd a gyerekedet, itt rendőr van, méghozzá a cigányok miatt”. Az iskolaőrség szégyenbélyeg a szegregált iskolákon. Ez az intézkedés még a megmaradt integrációs utakat is elzárja a cigány gyerekek előtt – fogalmaz Orsós János, aki azt is szomorúan állapítja meg, hogy olyan iskolát is talált a listán, ahol 13 éve még ígéretes integrációs folyamat indult el. Hangsúlyozza: jó lenne, ha az elgettósodó állami iskolákban tanító pedagógusok kikényszerítenék az oktatási kormányzattól, hogy az ne iskolarendőrt küldjön, hanem tegyen meg mindent azért, hogy ne alakuljanak ki cigány többségű iskolák, segítsen mérsékelni a szaktanárhiányt, tegye lehetővé nagy számban iskolapszichológus, szociális munkás, pedagógusasszisztensek alkalmazását. Orsós János szerint az „iskolaőrös” iskolákban fokozódni fog a tanárhiány, egy rendőr által őrzött iskolából sok pedagógus elmenekül, s emiatt az oktatás színvonala tovább zuhan. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány nem csak iskolaőrökben tud gondolkodni, ha a hátrányos helyzetű tanulók segítése a cél. – A mi iskolánkban például nem rendőrök, hanem nemzetiségi mentorok segítik a munkánkat. Ők olyan érettségizett roma fiatalok, akik hasonlóan szegény családban nőttek fel, mint a diákjaink. Sokkal hasznosabb a munkájuk, mint az iskolaőröké – szögezi le. A Dr. Ámbédkar Iskolának – lévén technikumként működik – az Innovációs és Technológiai Minisztériummal kell együttműködnie. A mentorok alkalmazását Palkovics László tárcavezető tette lehetővé.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu)