Szeretem az olyan interjúkat, amelyek hetekkel később is dolgoznak bennem, mintha a saját életüket élnék a beszélgetés során felszínre került témák. Adorjáni Bálint, a Mellékhatás tévésorozat egyik főszereplője nemegyszer ki tudott billenteni szakmai pozíciómból.

– A Ki a király gyakorlatban valakinek egy emberekből álló élőkép alapján kell eldöntenie, ki ott a vezető: például tanár a diákjaival vagy hadvezér a katonáival. Ezt a játékot az egyetemi éveim alatt kétszer is eljátszhattam egy-egy kommunikációs tréningen. A Közgázon azért fulladt kudarcba, mert mind királyok akartunk lenni, és nehezen tudtunk megegyezni, ki legyen az, majd a pszichológia szakon azért, mert rajtam kívül senki nem akarta a vezért játszani, így a terembe lépő társunk mindig rögtön tudta, én vagyok a király. Amikor téged a Közgáz elvégzése után felvettek a Színművészetire, nagy különbséget éltél meg a két egyetem között?
– A színészi pálya az önmegvalósításról szól, így minden színész királynak készül, még ha nem is királyszerepeket osztanak rá.

– Királynak születtél?
– Sokkal inkább hiszek a demokratikus útban, a választott királyban, mint a születési előjogokban. De a könyöklős versenyt sem szeretem, és ha ilyet tapasztalok, inkább a leállósávba sorolok, és a saját tempómban haladok tovább. Abban bízom, így is oda fogok érni végül, ahová akarok.

– Miért jelentkeztél gazdasági szakra?
– Van egy barátom, akinek közgazdászok a szülei, és amikor átköltöztünk Erdélyből, azt láttam, hogy a szüleimnek negyvenévesen kellett nulláról kezdeniük az életüket. Csíkban sem volt igazából semmink, de ott ez nem tűnt föl.

– Ha Csíkban maradtok, más egyetemet választasz?
– Édesanyámmal sokat beszéltünk erről, de arra jutottam, ezt a gondolatmenetet rövidre kell zárni, mert csak sérülések fakadnak belőle. Nem tudom, mi lett volna, ha maradunk. A Közgázon marketing szakra mentem, mert az érdekelt, hogy lehet jó reklámfilmet csinálni. A Reklámzabálók Éjszakáján is filmeket néznek a nézők, amik egy történetet mesélnek el. De a király témára visszatérve, ott sem a menedzsment szakot választottam. Harmadévesen pedig beszippantott az egyetemi színház, és úgy döntöttem, felvételizek a Színművészetire, de úgy, hogy ha felvesznek, a Közgázt akkor is befejezem. Később szereztem mellé egy jogi szakoklevelet is.

– Majd pedig úgy döntöttél, túl jóképű vagy közgazdásznak?
– Soha nem gondoltam magam jóképűnek.

– Találtam egy listát, amin klasszikus férfiszépségnek neveznek.
– Döntsd el te, az vagyok-e. Adott a magasságom meg az alkatom, a génjeim, amiket a szüleimtől örököltem.

– A magasságod lehet hátrány a pályán?
– Az alkata mindenkit behatárol egy szerepkörbe, miközben lehet, hogy őt a lelke nem arra húzza. Hajdu Szabolccsal csináltunk filmes órán olyan gyakorlatot, hogy kiült valaki középre, és az osztály elkezdte mondani, milyen foglalkozásokat tud neki elképzelni pusztán a külseje alapján.

– Belőled mit néztek ki?