Egy mai nőnek minimum 3 arcápolási termék van a fürdőszobaszekrényében (ez persze nem valami reprezentatív felmérés eredménye, de elég sok nőt ismerek ahhoz, hogy tippelhessek). Persze sokaknak még ennél is több bújik meg a polcain: arclemosó, tonik, hidratáló, ránctalanító, szemkörnyékápoló, kézkrém, testápoló sorakozik egymás mellett, hogy az igazi beautymániások további kellékeiről, például a kifejezetten egy-egy problémát célzó pigmenthalványítókról vagy pattanáskezelőkről, maszkokról, hámlasztókról és lotionökről már ne is beszéljünk. Jönnek mennek, de leginkább bővülnek a trendek, a mostanra elképesztő méretűvé duzzadt szépségiparnak csak az arcápolási szegmense is már 150 milliárd dolláros iparág, az előrejelzések szerint pedig 2026 környékén már a 200 milliárd dollárt is eléri. Na de mi volt régen? Azt tudjuk, hogy a smink régóta fontos szerepet tölt be a társadalomban, férfiaknál és nőknél egyaránt – csak az utóbbi pár száz évben kezdett a nők kiváltsága lenni (egyes nézetek szerint inkább elnyomásának egyfajta eszköze) a makeup.
De mi van a bőrápolással?
Több száz, több ezer évvel ezelőtt nem voltak idegesítő pattanások, viszkető, száraz bőrfelszínek? Már hogyne lettek volna. Elődeink ne akartak volna ragyogó bőrt, pihe-puha kezeket? Nyilvánvalóan sokak számára nem ez volt a prioritás (inkább a túlélésre koncentrált a többség), de régen is megvolt az a réteg, aki számára fontos volt a szépségápolás, bizonyos társadalmakban persze szélesebb rétegeknél, mint másokban. Tudjuk, hogy az ókori civilizációk mennyire virágzók voltak – és ahol képesek piramisokat építeni és ahol olyan szellemi fejlődés kezdődik, ami végül a modern európai civilizáció és kultúra kialakulásához vezet, illetve ahol a fürdőkultúra legendás volt, vajon pont ott ne foglalkoztak volna bőrápolással? Kevéssé tárgyalt téma ez, pedig ha egy kicsit utánamegyünk, nemcsak az derül ki, hogy nagyon is foglalkoztak vele, de az is, hogy egy csomó olyan anyagot használtak, amelyek ma is kozmetikai összetevőink részei.
A híres római kori krém
2003-ban hatalmas szenzációnak számított, amikor Londonban egy római kori rom feltárása közben a régészek egy nagyjából i.u. 150-ből származó kis bádogtégelyt találtak, amelyben fehér színű krém volt – olyannyira jó állapotban megmaradt a lelet, hogy még az ujjnyomok is látszottak benne. A tégely szinte teljesen úgy nézett ki, mint amilyeneket ma is használunk, és mint kiderült, a benne levő kence sem túl sokban különbözött tőle. A Natura magazin egy évvel később beszámolt róla, hogy a tudósok újraalkották a krém szintetikus változatát és ki is próbálták magukon, és arra jutottak, hogy
a paszta, amely eredetileg 40%-ban bárányból vagy marhából származó zsiradékból (ez nem meglepő, a lanolin például – ami a mai napig használt összetevő – gyapjúviasz), 40% keményítőből és ón-oxidból (vagyis ónkőből) állt, valószínűleg amolyan korabeli alapozó lehetett.
Liz Barham, a Museum of London konzervátora mutatja be a kb. i.u. 150-ből származó, egy 5 cm magas, 6 cm átmérőjű fém tégelyben talált krémet. (Fotó: Johnny Green – PA Images/PA Images via Getty Images)
Sejtésük szerint elegáns római nők használták a fehérítő hatású krémet, elvégre akkoriban a nagyon világos bőr volt a divat. Mielőtt ezt a krémet megtalálták, annyit tudtunk biztosan, hogy az ókori Rómában ólomtartalmú púdert használtak a világos hatás elérésére, ami azonban előbb-utóbb mérgezéshez vezetett.
Egyébként nem tudatlanságból: a rómaiak pontosan ismerték az ólom veszélyeit, de azt gondolták, ha csak kevés mennyiséggel érintkeznek, nem lehet baj. Ez a krém tehát már sokban hasonlított a maiakra, de már jóval korábban is ápolták bőrüket az emberek, kérdés, hogy mivel? Ezek között az ősi szépségápolási dolgok között egész sok olyan volt, amit ma is alkalmazunk, méghozzá nemcsak krémekben, de az otthon összekutyult szépítkezős szeánszok során is. De mik is voltak ezek?
Sáfrányolaj
A legendáriumok szerint Kleopátra sáfrányolajat is tett híres tejfürdőjébe, ha egy kis extra ragyogásra vágyott. Furán hangzik? Pedig Marokkóban például máig széles körben használják bőrápolásra, mert szépen egységesíti az arcszínt. Persze a sáfrány nagyon drága dolog, de ha kipróbálnád, barátságosabb áron is készíthetsz magadnak hidratálót vagy sminklemosót, ha néhány szálat beáztatsz kókuszolajba. Csak dörzsöld a bőrödbe, majd öblítsd le, és jöhet a megszokott hidratálód.
Szárított sáfrány és sáfrány virág. (Fotó: Getty Images)
Rózsavíz
Noha a rózsavíz desztillációval történő létrehozásának folyamatát csak a perzsa és arab vegyészek vitték tökélyre a középkori iszlám világban, már Egyiptomban is használták, természetesen Kleopátrával kapcsolatban szokás ezt is emlegetni. Már önmagában sejtregeneráló, hidratáló, feszesítő, ránctalanító hatása van, illetve hatékony tonizáló (a tonik nem arctisztító, igazi funkciója a bőr megfelelő pH-jának visszaállítása és a pórusösszehúzás), frissíti a bőrt, de különféle ápoló termékekben is kedvelt hozzávaló. A rózsavíz karrierje nem állt meg Kleopátrával, a reneszánsz korban például fáradt, puffadt szemek nyugtatására használták oly módon, hogy kenyeret áztattak bele és azt tették a szemükre. A kenyeret te vattakoronggal is kiválthatod, de ebben a videóban ez a blogger kipróbálja az eredeti megoldást, érdemes megnézni, nagyon aranyos (2 perc 3 másodperctől indul a kísérlet).
Cukorgyanta
A cukorgyantával való szőrtelenítés is igen dívik manapság, elvégre kevésbé fájdalmas, mint a hagyományos (haha hagyományos – valójában a cukorgyanta a hagyományos) gyantázási módszerek, nem okoz allergiás tüneteket, nem irritál, kevésbé okoz vörösséget és szőrbenövést, és még peeling, vagyis hámlasztó hatása is van – pedig nem valami új csodamódszer, hanem több ezer éve alkalmazott szőrtelenítési mód. Az ókori Egyiptomban vízzel és citrommal főzték a cukorpasztát, ma már savat sem adnak hozzá, te is egy csomó kozmetikában kipróbálhatod.
Méz és olívaolaj
Már 5000 évvel ezelőtt, az ókori görögök is használtak olyan kencéket, amelyekhez mézet kevertek, különösen olívaolajjal együtt alkalmazták. A méznek antibakteriális, antimikrobális és gyulladáscsökkentő hatása van (ezek miatt aknés bőrre is javasolt használata),
regenerál, sebgyógyító hatással rendelkezik, támogatja a bőr vízfelvevő és megtartó képességét, fokozza a hidratáltságot.
(Fotó: Getty Images)
Ha tápláló olívaolajjal kevered, ma is verhetetlen mixet kapsz. Egynegyed csészényi mézet keverj el egynegyed csésze olívaolajjal, majd vidd fel, mint egy maszkot, hagyd hatni 10 percig, aztán mosd le alaposan langyos vízzel. Inkább bőrradírra vágysz? Keverj hozzá tengeri sót, és mehet is a dörzsi. (Az arcodra nem ajánljuk, mert a sószemcsék felsérthetik az érzékeny bőrt, különösen a szemkörnyéken.)
Joghurt
Hogy mit használtak az ókori görögök, ha az elhalt hámsejtjeiktől akartak megszabadulni és egy kis pórusösszehúzásra vágytak? Joghurtot. Tejsavat vagyis AHA-t (Alpha Hydroxy Acid) tartalmaz, így hámlasztóként funkcionál, anti-aging hatása van, ráncok és pigmentfoltok ellen is ajánlja a szakirodalom (és persze a szakemberek). Négy evőkanálnyi görög joghurthoz adagolj egy evőkanálnyi olívaolajat és keverés után kenheted is az arcodra úgy 10 percre. Langyos vízzel öblítsd le és mehet a szépségrutinod a megszokott formájában (természetesen a hámlasztót leszámítva, hiszen éppen most hámlasztottál).
Tengeri só
Ez persze nem olyan különleges, ezerféle sós bőrradír kapható ma is, nem véletlenül, viszont ami érdekes, hogy ezt már évszázadokkal ezelőtt is tudták. A hibátlan arcbőrükről is nevezetes gésák egyik kedvelt módszere volt a ragyogó bőr eléréséhez az, ha sót kevertek el tejszínhabbal (valódi tejszínhabbal, nem különféle a flakonos verzióval), és ezt a keveréket vitték fel arcbőrükre, amíg fürdőztek.
Zöld tea
A zöld teával dúsított termékek is fénykorukat élik, de szintén használták a gésák több mint ezer évvel ezelőtt is, hogy friss és ragyogó legyen a bőrük. A zöld teában található polifenolok azok, amelyek miatt a zöld teának nemcsak a fogyasztása, de arcápolásra való alkalmazása is javasolt. A polifenolok változatos szerkezetű, így változatos élettani hatással rendelkező vegyületek, melyek az antioxidánsok közé sorolandók. Ezek megakadályozzák a külső tényezők, mint például a leégés és a környezetszennyezés által okozott szabad gyökök terjedését (amelyek felgyorsíthatják az öregedés látható jeleinek kialakulását). Próbáld ki: keverj paszta állagúvá 1 csésze forró zöld teát fél csésze őrölt zabbal, egy evőkanál avokádóval és fél citrom levével, majd tedd fel pakolásként 10-15 percre. Langyos vízzel öblítsd le, majd élvezd a felfrissült bőröd ragyogását.
Kókuszolaj
Hát persze, hogy a kókuszolaj is a listán van! Hatását ma is élvezzük különféle termékekben, Dél-Kelet Ázsiában, ahonnan a kókusz származik, minden részét felhasználták (például rostjaiból kefesörtét, szőnyegeket, zsinórokat készítettek), a kókuszolaj már sok száz évvel ezelőtt is a fényes loknik és a hidratált fejbőr egyik legjobb előidézője volt. Ha még nem próbáltad, ne hagyd ki a haj kókuszolajjal való ápolását, fantasztikusan csillogó sörényt varázsol, ha mosás után a nedves hajadra viszed fel a kókuszolajat, egy órán keresztül hagyod hatni, majd jól kiöblíted.
(Fotó: Getty Images)
Vissza a kezdetekhez
Természetesen számtalan egyéb olaj, állati- és növényi alapanyag van, amelyet évezredekkel ezelőtt is használtak, ezek azonban azok, amelyekkel a legtöbbet találkozhatunk ma is, Európa közepén. Mivel a kemikáliákat tartalmazó kozmetikumokat a modernség jegyében egyre több ember utasítja el és fordul a növényi alapú ápolószerekhez, várható, hogy egyre több olyan ősi módszerrel és alapanyaggal, rég elfeledett csodaszerrel találkozunk, amelyekről már nagyanyáink sem hallhattak. Mivel az organikus szépségápolás iszonyatos iramban fejlődik, lenne rá egy százasunk, hogy hamarosan egy sor extrémnek tűnő, több ezer éves praktika fog még felszínre kerülni. Mindenesetre, amikor legközelebb otthon készítesz arcmaszkot vagy ülsz be egy illóolajos fürdőbe, jusson eszedbe, hogy valaki, ha nem is pont ugyanígy, de hasonlóképpen tette ugyanezt mondjuk 3500 évvel ezelőtt.
(Kiemelt kép: Részlet Jacques Grasset de Saint-Sauveur és L. F. Labrousse római kori hölgyet ábrázoló színes nyomatából. Fotó: © Historical Picture Archive / CORBIS / Corbis via Getty Images)
