Az influenszerek mára összefonódtak a közösségi médiával, az is tud létezésükről, aki nem akar. Alig egy évtizede kezdődött sikertörténetük, ma ott tartunk, hogy a Youtube- vagy Instagram-csatornájuk miatt híressé vált emberek követőszáma és népszerűsége a hagyományos értelemben vett sztárokéval (például énekesek, színészek) vetekszik. De kik is ők és miért volna fontos, hogy komolyan vegyék azt, ahogyan a mentális problémákról beszélünk?
Hatással vannak rád
Az influenszer (angol eredetije az influencer az influence, azaz befolyásol, hatással van valamire/valakire szóból ered) olyan ember, aki a szó jelentéséből kifolyólag hatással van másokra, véleményével, tetteivel és gondolataival befolyásolja követőit. Három fajtája van: vannak a megainfluenszerek, akik általában az A-listás hírességek, követőik száma meghaladja az egymilliót. A makroinfluenszerek olyan, általában professzionális tartalomgyártók, akiket valami miatt 10 ezer és 1 millió közötti tábor követ. Aztán ott vannak a mikroinfluencerek, akik leginkább átlagemberek és olyan témában blogolnak, instáznak, ami sokakat érdekel. Ők általában erős kapcsolatot tartanak fenn követőikkel, személyesebbek, válaszolnak is a kérdéseikre, követőszámuk 10 ezer alatt van. Az influenszerek köré épült hisztéria és az, hogy a cégek remek lehetőséget látnak a velük való hirdetésben mára odáig jutott, hogy sokan teljesen kiüresedett tartalmat gyártanak, posztjaik többsége reklám, némi sarkítással egyik héten vegánok, de ha épp egy szőrméket forgalmazó cég ad nekik terméket, akkor egyszer csak az is felbukkan majd a képeik között. Kiforrott felnőttként is kétes hatása van az influenszerkultúrának, hiszen
a legmagabiztosabb, erős identitással rendelkező érett személyiségeket is elbizonytalaníthatja, ha azt látják, hogy ezek az emberek mindig tökéletesek és láthatóan gondtalan, tökéletes életet élnek.
Tudjuk, hogy ez csak a látszat, és teljesen fölösleges a saját világunkat az övékéhez hasonlítani, persze. De ez, mint mondtuk, még felnőttként, egészséges önértékeléssel is nehezen megy olykor, gondoljunk csak bele akkor a tinik helyzetébe! Alaposan kutatott téma, hogy az idealizált testképeknek való kitettség (régen a magazinok oldalain, ma a közösségi médiában, és nem csak alkalmanként, hanem szinte egész nap, minden nap) megváltoztathatja a fiatal nők és lányok saját testéhez való viszonyulását. Az influenszerek az életükről, szokásaikról való örökös posztolással újfajta elvárásokat ébreszthetnek bennünk, életük egyfajta követendő normává válik – hiába nem a valós életüket látjuk. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire fontos volna, hogy ezek az influenszerek átgondolt, tudatos módon kommunikáljanak a mentális egészséggel kapcsolatos témákról annak érdekében, hogy a pszichés problémákkal és betegségekkel (például depresszióval) küzdő követőiket ne hozzák még nehezebb helyzetbe.
Példát mutathatnak
Szerencsére nem csak negatív hatásai vannak a jelenségnek, hiszen ha jó és okos üzeneteket kommunikálnak az influenszerek, azzal sokat tehetnek például a testpozitivitás érdekében, nőket és férfiakat egyaránt elgondolkodtathatnak arról, hogy a toxikus maszkulinitás mennyire káros hatással van mindannyiunk mentális állapotára, illetve, különösen a #metoo mozgalom során igen gyorsan és nagymértékben segítettek széles körben elterjeszteni azt, hogy mennyire nincs rendben, ahogyan a szexuális visszaélésekről gondolkodunk. Sokan őszintén és komolyan hirdetik azt, hogy mennyire fontos a környezetvédelem, és hogy tudatosan vásároljunk és éljünk, sokan pedig különböző társadalmi témákban érzékenyítenek. Különösen Amerikában, de egyre inkább itthon is egyre többen megnyilvánulnak közéleti kérdésekben is. Az, hogy ezek a sokakat érdeklő influenszerek hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben és hogy kezelnek témákat, igenis fontos tehát.
Tréning a mentális problémákról való beszédről
Képzelj el egy eseményt, ahol makro- és megainfluenszerek gyűlnek össze, és a mentális egészségről beszélnek, és arra tanítják őket, hogyan kommunikáljanak annak érdekében, hogy semmiképpen se ártsanak követőiknek. Hogy ebből mi sülhet ki? Az majd kiderül, az eset mindenesetre megtörtént: Amerikában nyáron tartottak egy digitális tréninget 100 olyan influenszernek, akik együtt 110 millió embert érnek el a különböző közösségi platformokon (Twitter, Instagram, TikTok) annak érdekében, hogy jelenlétükkel és kommunikációjukkal segítsenek elérni, hogy kevésbé stigmatizáljuk a mentális betegségeket, hogy ezeket ne övezzék tabuk és félreértések, ne lehessenek gúnyolódások céltáblái. A tréninget az HBO, az Active Minds nevű nonprofit szervezet (amelynek célja a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság növelése az egyetemisták körében) és a Kindred nevű hálózatépítő cég szervezte azért, hogy megszűnhessen végre a szorongásról, depresszióról, öngyilkosságról való beszéd megbélyegzettsége.
A cél az volna, hogy az influenszerek felelősségteljesen foglalkozzanak a mentális egészséggel, mind saját tapasztalataik megosztása, mind a kommentelőknek adott válaszok esetében.
Illetve, hogy posztoljanak forrásokat is, ha tanácsot adnak, emellett pedig a megfelelő nyelvhasználatra is felhívták figyelmüket, hiszen egyáltalán nem mindegy, milyen nyelvtani környezetbe csomagoljuk az erről való gondolatainkat – különösen, ha azt százezreknek adjuk át. Az 5,6 millió követővel rendelkező Kat Graham színésznő például így vélekedett a dologról: „Ez előtt egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ilyenekről beszéljek. Pedig gyakran olyan kérdésekkel találtam szemben magam, amelyeknek megválaszolására nem voltak a birtokomban megfelelő eszközök. Szeretném támogatni is a követőimet, nem csak posztolni nekik egy lelkisegély-szolgálat telefonszámát. A közönségem számára a szeretet és a biztonság hangja szeretnék lenni.” A tréningen oklevelet is szereztek a résztvevők, Graham saját bevallása szerint megtanulta, hogy mostantól kerülnie kell olyan kifejezéseket, hogy valaki „tiszta őrültnek látszik”, vagy hogy az időjárást bipolárisként jellemezze – ezek elsőre egyértelműnek tűnnek, de
napi szinten használ ilyeneket az átlagember is, ezek pedig negatív asszociációkat szülhetnek azokban, akik mentális problémákkal küzdenek. Ne feledjük, az ördög a részletekben lakozik – soha nem tudhatjuk, hogy egy rosszul megválasztott mondat mit indít el másokban,
de amíg ezt magánemberként még könnyű kordában tartani, több millió embernek kommunikálva már egyáltalán nem az. A tréningen egyébként statisztikákat elemeztek a résztvevők, a mentális problémákat övező félreértésekről és tévhitekről is tanultak, megtanították nekik, hogyan ismerhetik fel annak a jeleit, ha valaki szenved, és annak módját is gyakorolták, hogyan osszák meg saját történeteiket a mentális egészség témakörében úgy, hogy azzal segíthessenek másoknak. A digitális tréning mostantól minden influenszer számára elérhető, akik jelentkeznek és akiknek jelentkezését elfogadják.
Öngyilkost posztolni nagyon nem jó ötlet
Logan Paul (Getty Images)
Laura Horne, az Active Minds programvezetője, a tanfolyam egyik szervezője azt reméli ettől, hogy „az influenszerek segíthetnek normalizálni a mentális egészségről folytatott párbeszédet.” Nem kis cél ez, főleg, hogy a közösségi média sztárjai mégiscsak emberek, akiknek nem ártana hitelesnek is maradni, de közben a népszerűség érdekében meg is kell lepniük követőiket.Hiába vezérli őket jó szándék, könnyű félrecsúszni a nyilvános térben, akaratlanul is közzétehetnek olyat, amivel kárt okoznak másoknak.
Arra, hogy megdöbbentő és sokak számára sértő dolgot művelhetnek az influenszerek, és hogy mennyire káros, ha nincsenek kiképezve mentális egészség témakörében (természetesen nem kell pszichológusnak vagy mentálhigiénés szakembernek lenniük, nem is ez a tanfolyam célja, csak a tudatosság, érzékenység és a figyelem elsajátítása), arra a Logan Paul nevű influenszer 2018-as botránya a legjobb példa.
A srácnak jelenleg 22,4 millió feliratkozója van a Youtube-on (az eset idején is 15 milliónál járt). Hatásvadász, baromkodó, másokat ugrató kontentjeit tehát igen sokan követik figyelemmel, köztük természetesen tinik és gyerekek is. És Logan Paul 2018 elején, japán útja során jó ötletnek tartotta ellátogatni a Fudzsi lábánál fekvő Aokigahara erdőbe egy kis tetem-vadászatra. Évente több tucat ember vet véget életének itt, és mivel évente csak egyszer kutatják fel a holttesteket, így a youtuber célja, hogy holttestre bukkanjon, egész könnyen összejött. És akkor mit csinált ez a mentálhigiénés kérdésekben képzetlen, de brutális eléréssel rendelkező fiú? Lefilmezte a talált férfi holttestét és kikockázva ugyan, de feltöltötte csatornájára.
Mert nem mindegy, mit mondasz
Amíg a professzionális médiacégek újságírói és riporterei tartják magukat a WHO ajánlásaihoz, ha öngyilkosságról számolnak be (például, hogy az ilyen esetekről a szenzációhajhászást és túlzásokat kerülve kell beszámolni, nem szabad túl sok részletbe – különösen az elkövetés módszerébe – belemenni, és nem szabad megrázó képeket közzétenni stb.), addig a magánemberből lett milliós bázissal rendelkező influenszerek javarészt azt sem tudják, mik ezek az alapelvek. Logan Paul jogosan került a támadások kereszttüzébe az ominózus eset miatt, rengeteg felháborodott levelet kapott, a Google sajtóközleményt is kiadott, hogy elnézést kérjenek a videóban látható férfi családjától és mindenkitől, akit felzaklatott a videó, elítélték az esetet és hangsúlyozták, hogy ez egyáltalán nem fér össze a Youtube alapelveivel, amely megtiltja az ilyen jellegű képsorok feltöltését. De ő csak egy youtuber, gondolhatod. Igen, de nem a barátainak gyárt videókat, hanem sok millió embernek, így felelőssége van abban, milyen módon kommunikál érzékeny tartalmakról, és nem kellett volna túlképzettnek lennie ahhoz, hogy végiggondolja, mit érhetett volna el egy ilyen tartalommal egy instabil egyénnél, aki valami miatt az öngyilkosságot fontolgatja.
Az influenszerérzékenyítő tanfolyam szervezői megértik, hogy sokan szkeptikusan állnak a dologhoz, de hisznek abban, hogy ezen a módon képesek lehetnek alakítani a nyilvánosság gondolkodásmódját a mentális egészség témakörében. A kezdeményezés mindenképpen tiszteletreméltó, és bizonyára hazánkban is elkélne hasonló. Hiszen egy olyan országban, ahol a pszichológust még mindig sokan „dilidokinak” hívják, ahol megbélyegzik a lelki problémával küzdőket (bizonyára hallottad már a rinyálás szót ilyen kontextusban) kifejezetten fontos lenne, hogy a nyilvánosság előtt zajló, mentális egészségről szóló párbeszédek által a széles rétegekhez is eljusson az, hogy ezek nem szégyellnivaló dolgok. A lelki problémák nem álproblémák, aki ilyennel küzd, gyakran pokoli terhet visel magán, amelynek elviselését még nehezebbé teheti a becsmérlő, lekicsinylő beszédmód. A depresszió olyan kezelést igénylő betegség, mint bármilyen más szomatikus/testi kórkép, kezelhető is, éppúgy nem kell stigmatizálni, mint ahogy nem bélyegzünk meg például egy cukorbeteget sem.
Itthon (és persze sok más helyen) „lelki problémákkal” szakemberhez fordulni a gyengeség jele, a pszichiátriai betegségek pedig egyenesen szégyellnivalók. Emiatt aztán sok érintett nem mer beszélni, és nem mer segítséget kérni, a kezeletlen pszichés problémák pedig számos szövődménnyel járhatnak.
„Például a kezeletlen depressziós betegek 5-10 százaléka öngyilkosság következtében hal meg, és több mint egyharmaduk kísérel meg öngyilkosságot. Másrészt a pszichés betegséggel küzdő ember fizikai egészsége könnyebben megroppanhat, bizonyított tény, hogy ezek a problémák rombolják az immunrendszer hatékonyságát is, így kiszolgáltatottabbá tesznek fertőző betegségekkel szemben, és növelik a daganatos megbetegedések kockázatát” – mondta Balázs Judit gyermek és ifjúságpszichiáter a nőklapja.hu-nak néhány hónapja.
A WHO adatai szerint 2013-ban globálisan 264 millió ember szenvedett depressziótól, aminek gyakorisága itthon is nagy problémát jelent: ma Magyarországon ez a kórkép a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka. Az előfordulást tekintve a depresszió, a szorongás, majd a szenvedélybetegségek és a demencia a leggyakrabban előforduló betegségek.
Bár a számok indokolttá tennék, Magyarországon a mentális betegségek mégsem kerültek be a kiemelt figyelmet igénylő népbetegségek körébe. Ha már ez nem történt meg, legalább megtanulhatnánk nem bántó módon beszélni róla. És ha ehhez influenszerek kellenek, akkor jöjjenek.
(Kiemelt kép: Getty Images)
Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!
