Dél-Korea oktatási rendszere Finnországhoz hasonlóan nagyon fejlett, a nemzetközi teszteken mindig kiemelkedő helyen végeznek matematikából, természettudományokból és szövegértésből.

Finnországhoz képest azonban eléggé máshogy néz ki az oktatási rendszerük és a tanuláshoz való hozzáállásuk is. Dél-Koreában ugyanis minden azon áll vagy bukik, hogy egy ember hogyan teljesít a tanulmányai során, hiszen ez alapozza meg a sikerhez vezető utat, és határozza meg az egyén társadalomban elfoglalt helyét.

Dél-Korea: mindent az oktatásért

Az, hogy továbbtanulnak középiskola után, természetes dolog a dél-koreaiak számára. 2023-ban a középiskolában végzettek 76,2%-a iratkozott be egyetemre, ezzel Dél-Korea az OECD országok között is élmezőnyben van. 69%-uk pedig el is végzi az egyetemet, ami a legmagasabb arány a világon. Éppen ezért a versenyhelyzet is sokkal intenzívebb, a tanulás élet-halál szituációvá válik.

A dél-koreai diákokon hatalmas nyomás van hogy mindenkinek megfeleljenek, különösképpen a szüleiknek, akik rengeteg pénzt fektetnek az oktatásukba.

Nagyon elterjedt, hogy a gyerekeket magániskolába íratják, vagy iskola után úgynevezett hagwonokban, privát intézményekben vesznek különórákat, és ezen felül még magántanárokat is fogadnak, hogy a lehető legjobb képzést kapják. Egy magán-középiskola átlagos tandíja évente 20 ezer dollár körül van, vagyis több mint 7 millió forintba kerül, havonta pedig átlagosan 123 ezer forintnak megfelelő összeget költenek magántanárra.

Tipikus dél-korai osztályterem (Fotó: Getty Images)

Egy átlagos koreai diák napi 12-16 órát tanul. Igen, jól olvastad! Ezt az adatot több korábbi kutatás is alátámasztja, valamint különböző fórumokon lehet olvasni koreai diákok tapasztalatait, ahol szintén erről számolnak be. A tanítás befejeztével a diákok gyakran órákig maradnak az iskolában, hogy átismételjék az anyagot, készüljenek a következő órára, házi feladatot írjanak. Ezekre a tevékenységekre a koreai nyelvben külön gyűjtőszó is van, a yaganjayulhagseub (야간자율학습), amely szó szerint önálló éjszakai tanulást jelent.

Alvásra sem marad túl sok idejük a diákoknak, nemhogy szórakozásra, hiszen mire hazaesnek, már nagyon késő, gyakran este 11-12 óra van.

Nem csoda tehát, hogy az elmúlt két évtizedben Dél-Korea vezető helyen állt a fejlett országok között a legmagasabb öngyilkossági aránnyal – 2019-ben minden 100 000 emberre 24,6 öngyilkosság jutott. Ez az arány különösen magas a fiatalok körében: a diákok közül 47%-ban a középiskolások vezetik a statisztikát, de ezekből már az is kitűnik, hogy a korosztály egyre fiatalodik. Az általános iskolások által elkövetett öngyilkosságok száma az utóbbi években jelentősen megnőtt.

Minden ide vezet: a Suneung

A sokévnyi tanulás, megannyi különóra és stressz mind egy vizsga miatt van. A középiskola végén kerül sor a Suneung nevezetű vizsgára, amely az egyetemi felvételi feltétele. Az ezen a vizsgán elért pontszám határozza meg, melyik egyetemre nyer felvételt a diák. A vizsga öt részből áll és csaknem nyolc órán át tart. Ha valaki nem elégedett a pontszámával, a következő évben ismétlővizsgát tesz, így számukra még egy év intenzív tanulással telik.

Minden diáknak az a célja, hogy a legjobb három egyetem, a SKY valamelyikébe bejusson. A SKY egy mozaikszó, mely a Seoul Nemzeti Egyetem, a Korea Egyetem és Yonsei Egyetem kezdőbetűiből áll. Társadalmilag hatalmas szerepe van, hogy valaki milyen egyetemet végez el, és a munkáltatók is előnyben részesítik a SKY egyetemről szerzett diplomát. 

Az egész ország szurkol

A Suneung napján Dél-Koreában minden megáll – arra a pár órára a kormány leállítja a légi forgalmat, vagy átirányítják a járatokat, a tőzsde egy órával később nyit, gyakrabban járnak a buszok és metrók, és a rendőrök felajánlják a diákoknak, hogy elviszik őket iskolába, nehogy elkéssenek. Az egész nemzet együttműködik, hogy a diákok a lehető legjobban tudjanak koncentrálni azon az egy napon: minden év novemberének harmadik csütörtökén.

Dél-Korea: az egyetemi évek

Míg a középiskolai éveket, különösen az utolsó évet gyakran nevezik a koreai diákok a „pokol éveinek”, az egyetem alatt már kicsit fel tudnak lélegezni. Az egyetem a középiskolához képest lazább, és nem csak a tanulásról szól. Nagyon színes diákélettel rendelkeznek – a diákok órák között kávézókba járnak, egyetemi klubokhoz csatlakoznak, és népszerűek az egyetemi fesztiválok, ahova minden évben neves K-pop előadókat hívnak meg.

Diákszövetkezetek

A hallgatói testületek és diákszövetkezetek az egyetemmel együttműködve számos programot szerveznek a tanév során, például utazásokat, önkénteskedést, tanórán kívüli programokat, így a tanulók lehetőséget kapnak arra, hogy kapcsolatokat építsenek ki más, hasonló gondolkodású hallgatókkal az egyetemen és bajtársiasságot teremtsenek.

Ezek az események és programok mára már a diákkultúra szerves részeivé váltak az ország nagyobb campusaiban és egyetemi városaiban, és hozzátartoznak a tipikus diákélethez, mind a helyi koreai, mind a nemzetközi diákok számára. Ilyen tipikus programok például a diákorientáció, az iskolai fesztiválok, és a tagsági tréningek, amelyek a friss egyetemi hallgatókat célozzák meg. Ezek általában kétnapos ismerkedős események, amik a fővároson kívül eső helyszínen kerülnek megrendezésre.

De miért fektetnek ennyit időt, energiát és erőforrást az oktatásba? Dél-Korea az elmúlt hatvan évben kiugró gazdasági fejlődésen ment keresztül, ami részben ennek a kompetitív hozzáállásnak volt köszönhető. A koreai háború után a világ egyik legszegényebb országának számított, mára pedig a világ egyik vezető gazdaságává küzdötte fel magát, amit minden bizonnyal ennek a szemléletmódnak és bizonyítási vágynak köszönhetnek. Az viszont, hogy mindez mennyire fenntartható, hogy hogyan viszonyulnak majd hozzá a jövő generációi, egyelőre még megválaszolatlan kérdés.

Kiemelt kép: Getty Images