Törpeberkenye
A törpeberkenye igazi átalakulóművész, ugyanis szilvaszínű lombját ősszel skarlátvörösre változtatja, ezzel varázsol el mindenkit, aki kicsit is fogékony a természet szépségeire. A bokor apró kertben is jól érzi magát, a lényeg, hogy kellő fényt kapjon és száraz időszakban is nedvesen tartott talajban álljon. Mivel a madarak szeretik a növény húsos bogyóját, ezért ősszel különösen gyakori vendégek lehetnek a kertünkben.
Amerikai viaszbokor
Az amerikai viaszbokor igazi túlélő, az extrém környezeti körülményeket – mint például az erős szél, az aszály vagy épp a hideg tél – is jól viseli. Pont ezért nem szorul sok gondoskodásra, ha alkalmanként megöntözzük a gyökereit langyos vízzel, már hálás lesz a növény. A viaszbokor különlegessége, hogy leveleivel képes a környékét beillatosítani, így nemcsak burgundi színével, de édes aromájával is megszépítheti az őszi napokat.
Áfonya
Az áfonyát nem kell bemutatni, ám azt érdemes róla tudni, hogy nem egyszerű a tartása. Savas talajra van szüksége, illetve legalább napi 4 óra közvetlen napsütésre, másképp könnyen elsárgulhatnak a levelei. Ha mégis szívesen látnánk a kertben, akkor először érdemes cserépben nevelni, mert ilyen körülmények között sokkal könnyebben biztosíthatjuk számára a megfelelő pH-értékű talajt.
Lilabogyó
Már a neve is elárulja, hogy a lilabogyó gyönyörű színével kertünk éke lehet. A késő ősszel érő növény a napos, vagy legfeljebb félárnyékos helyeket kedveli, ráadásul sok locsolást és tápanyagban gazdag talajt kíván meg, ám ha ezeket a feltételeket megadjuk számára, csodás színekkel kápráztat el minket.
Vadrózsa
A köznyelvben leginkább csipkebogyó bokorként emlegetett vadrózsa sárgás-pirosas termései köztudottan rengeteg C-vitamint tartalmaznak, így sokan lekvárt és teát készítenek belőle a náthás időre. Persze a díszcserje nemcsak hasznos, hanem nagyon mutatós is, különösen, amikor az első hó lehullik: ilyenkor színeivel beragyogja a kopár tájat. A vadrózsa egyébként a napos vagy kissé árnyékos helyeken, illetve a jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát, de mivel a kártevők nagyon könnyen megtámadják, nem egyszerű a nevelése. Permetezés nélkül sokszor nem is marad életben.
Cserszömörce
Fogínybetegségek kedvelt és természetes ellenszere a cserszömörce, mely a vadrózsához hasonlóan szintén ősszel kezdi megmutatni valódi arcát, amikor meseszép füstös lombozatot bont. A cserje nagyon jó vízelvezetésű talajt igényel, vagyis könnyen kitalálható, hogy száraz körülmények között érzi igazán jól magát. Emellett a napot is kedveli, ezért olyan helyre ültessük, ahol sok természetes fény éri.
Szömörce
Nem összetévesztendő névrokonával, a mérges szömörcével, a klasszikus szumáknak – ez a szömörce népies neve – nincs semmilyen bőrirritáló hatása. Ellenben gyönyörű lombozattal és fürtökben lógó bíborszínű bogyókkal büszkélkedhet. A cserszömörcéhez hasonlóan ő is a meleg, száraz helyeket részesíti előnyben, illetve a meszes talajban fejlődik igazán szépen.
Mocsári magyal
A mocsári magyal már az ősz elején is gyönyörű színes lombozatával, ám amikor ezt lehullatja, akkor mutatkozik meg valódi szépsége, csodás piros bogyók formájában. Ám bármennyire is csábító a látvány, sose kóstoljuk meg ezeket, mert erősen mérgezőek. Van azonban jó hírünk is vele kapcsolatban: a cserje a félárnyékot részesíti előnyben, jó vízáteresztő képességű talajjal, így nem igényel különösebb gondoskodást.
Ha szívesen olvastok kertészeti témában, lapozzátok fel a Nők Lapja Kert és Virág korábbi lapszámait!
Szöveg: D.A.
Fotók: Thinkstock, gardenista.com
