Idén újra rekordot döntöttünk, de sajnos nem pozitív értelemben: míg az 1970-es években még december végére esett a nemzetközi túlfogyasztás napja, addig ma mintegy öt hónappal korábban, július 29-én jegyezzük ezt a nem éppen jeles dátumot. Ez azt jelenti, hogy az egy évre elegendő erőforrások mennyiségét a mai nappal teljesen elhasználtuk, ezért a következő 155 napban a Föld kénytelen lesz „hitelezni” nekünk. Ha úgy tetszik, az utódaink orra elöl használjuk el a bolygó tartalékait. Mindez nagyon szomorú, és ha változtatni szeretnénk, a jövőben (sőt, már a jelenben is) sokkal tudatosabb életmódra, összefogásra, közös tenni akarásra lenne szükség.

Félreértés ne essék, tisztában vagyunk vele, hogy attól, mert két földlakó változtat a szokásain, nem változik meg az egész világ működése, de játsszunk csak el a gondolattal: mi történne, ha csupán minden második ember tudatosabb üzemmódba kapcsolna az életmódját illetően és erre buzdítana másokat is? Személyes példáinkon keresztül mutatjuk meg, hogy a saját életünkön változtatni nem is annyira nehéz, mint elsőre tűnik:

Étkezés 

Mindig is a mértékletesség, azaz a többször, de keveset módszer híve voltam az étkezésben, és mivel édesanyám a reformkonyha szabályai szerint készítette az ételeket otthon, beépült az életembe a kevés hús, a sok gyümölcs és zöldség, valamint a teljes kiőrlésű gabonák hármasa. Ma is eszerint táplálkozom, emellett pedig igyekszem tudatosan vásárolni, a hazai termékeket előnyben részesíteni, és ami a legfontosabb: még a maradékokat is felhasználni. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Ha ételről van szó, akkor amit csak tudok, piacról, lehetőleg helyi őstermelőktől szerzek be és figyelek a szezonalitásra is. Utóbbiban nagy segítségemre van a Felelős Gasztrohős telefonos applikációja, ami sok hasznos információ mellett az éppen szezonális zöldségeket, gyümölcsöket is listázza nekem. Minden munkahét végén előre megtervezzük otthon, hogy mit fogunk a következő 7 napban enni és ennek megfelelően állítjuk össze a bevásárlólistát. A szombat így két órás bevásárlással kezdődik, ami bevallom, néha nyűg tud lenni, de aztán kárpótol a színes zöldségek és gyümölcsök látványa, valamint a tudat, hogy a héten többször már nem kell ezzel bajlódnom. Közértbe is hetente egyszer megyek, általában 5-6 tétel kerül a kosaramba, főként üvegbe és konzervbe zárt alapanyagok, növényi tejek (természetesen néha becsúsznak a kosárba csomagolt ételek is, nem mindig lehet kikerülni őket). Ha nassolásról van szó, éljenek az aszalványok, amik szintén a helyi piacról érkeznek. És hogy mi a helyzet a hússal? Ipari körülmények között tartott állatokat sosem fogyasztok, és tartom magam ahhoz a gyerekkoromban családilag bevett szokáshoz, hogy húst csak hétvégén, mostanában ráadásul csak havonta egyszer eszem. (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Energiatakarékos megoldások

Amikor a párommal beköltöztünk a jelenlegi otthonunkba, az első dolgunk a régi elvetemedett fa nyílászárók lecserélése volt. A hőszigetelt ablakok nagyon sokat számítanak, így például télen „nem fűtünk az utcára”, ez pedig a rezsiköltségeinken is meglátszik. Emellett víztakarékos csap- és zuhanybetétre cseréltük a régieket, ezzel nagyjából harmad annyi vizet használunk el zuhanyzás és mosogatás során, ráadásul a cserének köszönhetően a korábban ihatatlannak vélt csapvíz tökéletesen ihatóvá vált. Azóta egyetlen palack ásványvizet sem vettünk. A tereket LED égők világítják be, a modem és router pedig kapcsológombbal csatlakozik a konnektorba, így amikor elmegyünk otthonról, egyszerűen csak kikapcsoljuk azt. Mindezek mellett odafigyelünk a többi berendezésre, laptopra és töltőkre is: feleslegesen nem hagyjuk őket csatlakoztatva. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Az új otthonunkban az elhasználódott égőket mi is energiatakarékos verzióra cseréltük szép apránként. Régi téglaházban élni nyáron óriási kereszt, de a légkondi gondolatától szó szerint kiráz a hideg, ezért a szoba hűtését egyetlen oszlopventilátorral és lehúzott rolókkal oldjuk meg. Jó barátom ilyenkor otthon a nyakba akasztott nedves törölköző, sőt, néha vizet spriccelek a függönyre, hogy az éppen beröppenő szellőnek hála picit jobban érvényesüljön a hűtő hatás. Ha fűtésről van szó, igyekszem a szoba hőmérsékletét minél alacsonyabb hőfokon tartani, és inkább felveszek egy pulóvert és vastag zoknit otthon. Ha fürdőszoba, akkor csakis a zuhany jöhet szóba, főleg, hogy kádunk nincs is. Az otthoni energiafelhasználás során a hűtőhasználat az egyik legfontosabb kérdés, hiszen ez az a háztartási gép, ami mindig be van kapcsolva. Érdemes akkora hűtőt venni, ha tönkremegy a régi, amiben kellemesen elférnek az ételek és nincsenek összezsúfolva, valamint célszerű energiatakarékos verziót választani.  A standby üzemmódot régóta nem ismerem, ha valamit nem használok, áramtalanítom. (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Bevásárlás 

Mindig van a táskámban egy vászonszatyor, ami egy hirtelen jött bevásárlás, de akármilyen plusz „hazacipelnivaló” esetén jól jön. A heti élelmiszer-beszerzést is előre megtervezem: listával, kis szütyőkkel és egy nagyobb textilzsákkal érkezem. Büszke vagyok magamra, mert amióta ezeket használom, a minimálisra csökkent a téphető nejlonzacskók használata. Nagyon nehéz, de próbálok minél kevesebb műanyagba csomagolt élelmiszert vásárolni, ha pedig ez nem sikerül, elmosom, újrahasználom, végső esetben a szelektív hulladékba dobom őket. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Lásd étkezés pontnál fentebb, illetve ami még fontos: rizst, tésztát, hüvelyeseket, fűszereket, szálas teakeverékeket, napraforgóolajat és még nagyon sok mindent kimérve, csomagolás nélkül is lehet vásárolni – a legszebb az egészben, hogy sok alapanyag egyáltalán nem drágább, mint a csomagolt, hagyományos bolti változatok – Budapesten, például a Ne Pazaroljban és a Csomagolásmentes Boltban. Úgy tudom, egy-két vidéki nagyvárosban is vannak már hasonló kezdeményezések, ha személyesen ismertek ilyet, írjátok meg a cikk alá kommentben! (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Közlekedés 

Bár van jogosítványom és szeretek vezetni, nincs autóm, mert úgy érzem nincs rá szükségem a városi élethez. Tömegközlekedéssel bárhova eljuthatok, nem kell a forgalomban rostokolnom reggelente, ráadásul a környezetet, nem utolsó sorban pedig a pénztárcámat is kímélem. Emellett sokat sétálok, és ha tehetem, kerékpárral gurulok. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Gyalogolni, sétálni az egyik legjobb dolog a világon, és ha tehetem, a kötött pályás tömegközlekedési eszközöket preferálom. Néha kifejezetten jó olyan helyekre gyalog menni, ahová máskor mondjuk villamossal érkezem, mert ilyenkor egészen más perspektívából ismerhetem meg a várost, ahol élek. Ha valamiért muszáj autózni, akkor a telekocsi megoldást tartom a legjobb ötletnek, mert így biztos, hogy nem csak egy ember ül a járgányban. (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Utazás kisebb lábnyommal 

Amikor hazautazom édesanyámhoz, hétvégi kiruccanásra vagy nagyobb nyaralásra kerül sor, a vonatot választom. Lehet, hogy nem olyan komfortos és gyors, mint egy személygépjármű, de a célnak teljesen megfelel, ráadásul a menetidő alatt olvashatok, gyönyörködhetek a tájban, kicsit elmerülhetek a gondolataimban. Az elmúlt években a nyári nyaralást a vonatozás mellett kerékpározással egészítettük ki. Egy bizonyos szakaszon biciklire pattantunk a párommal, amivel nemcsak a környezethez kerültünk közelebb, de megismertük hazánk, például a Balaton északi partjának és Dunakanyar több részének biciklis terepét is. Nagyobb élmény, környezetkímélőbb módszer. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Tartozom egy vallomással, még sosem ültem utasszállító repülőn. Bár ezt a „hiányt” idén éppen bepótolom, nem szeretnék belőle rendszert csinálni. Nem is feltétlenül azért, mert jobban szeretem, ha két lábbal állhatok a földön, hanem azért is, mert jelentősen növelném az ökológiai lábnyomomat, ha mindenhová, ahová lehetőség van a levegőben eljutni, repülővel mennék. A vonat abból a szempontból is szimpatikusabb, hogy csodás tájakon zakatol. Arról már nem is beszélek, hogy nem kell mindig külföldben gondolkodni, ha nyaralásról van szó… (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Fenntartható öltözködés

Habár nagyon sok ruhám van, odafigyelek arra, hogy amit alkalomadtán leselejtezek, az ne a kukában végezze: mielőtt adományközpontban adnám le jó állapotú, de már nem használt darabokat, „körbejáratom” őket a barátnők és családtagok között. Jó érzés, ha valaki továbbhordja ezeket a holmikat, amiknek egy részét magam is second hand üzletekből szereztem be, vagy az édesanyámtól, húgomtól, ismerőstől örököltem meg. (Légrádi Júlia, online újságíró)

Kedvenceim a second hand és a vintage boltok, ahol olyan áron juthatok jó minőségű ruhákhoz, mintha újonnan vásárolnék fast fashion boltokban. Ha valamiért mégis újat kell vennem (a nadrágvásárlás például kényes kérdés nálam), akkor igyekszem természetesebb anyagokból készült holmikat választani, vagy akár pénzt gyűjteni egy-egy drágább, de tartósabb darabra. Egyébként pedig, mint az élet minden területén, itt a mértékletesség, az önkéntes egyszerűség a legfontosabb. Nem attól leszek boldogabb, ha sok ruhám van, ha sok étel van a hűtőmben, ha csokit nassolhatok egy nehéz nap végén, ha messzi tájakra utazhatok, vagy ha enyém lesz a legújabb okoskütyü, amit éppen piacra dobtak. (Sors Rita, online vezetőszerkesztő)

Szöveg: Légrádi Júlia, Sors Rita

Nyitókép: Getty Images