JULI NÉNI MITŐL ILYEN KÖVÉR?
Ha ezt Juli néni is hallja, akkor kezdjük azzal, hogy ilyet nem illik kérdezni, de azért próbáljunk válaszolni. Például úgy, hogy többféle ember van, Juli néni ilyen típus. Bízzunk Juli néniben is, hogy átlátja: nem mi tanítottuk erre a gyereket. Tőle már felesleges bocsánatot kérni, azzal, hogy a kicsire zavartan rászólunk, önmagában felér a gesztussal.

HOGYAN KERÜLT A BABA ANYA HASÁBA?
Jó taktika visszakérdezni, hogy szerinte mi a válasz, mert így megtudjuk, mit gondol. Egy négyévesnek felesleges a méhecskékről mesélni, elég annyi, hogy amikor anya és apa elhatározták, hogy kisbabát szeretnének, összebújtak, és apa beletett egy pici magocskát anya hasába, abból lesz a kistestvér. A gyerekek ilyenkor nem érzik úgy, hogy kihagytunk valamit, nem kérdezik, hogyan tette bele apa a magocskát. A gólyás sztorival az a baj, ha gyerek közösségbe megy, ő lesz a legtájékozatlanabb, és kínos helyzetbe kerülhet.

MITŐL DÖRÖG AZ ÉG?
Attól, hogy már elhalványultak az iskolai emlékeink, és cikinek tartjuk, hogy nem tudjuk pontosan a választ, még lehetünk hitelesek, ha megígérjük: utánanézünk a témának. De fontos, hogy betartsuk ezt – akár közösen is rákereshetünk az interneten. Persze csak azokra a témákra érdemes később is visszatérni, amelyek tényleg alaposabb utánajárást igényelnek. Ha a gyerek a buszon kinézve megkérdezi, hogy miért oda tették a lámpát, bőven elég azt felelni, hogy mert ott van rá szükség.

…

Még több kínos-aranyos kérdést és válaszlehetőséget találtok a Psziché szeptember-októberi lapszámában.

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Thinkstock