A kutatás a Nyitottak vagyunk nevű közösségi kezdeményezésnek köszönhető, mely 2013-ban indult el az Espell, a Google és a Prezi összefogásával a nyitottságra, ezen belül többek között a női munkavállalók és a női vezetők kérdésére fókuszálva.

A nyilvánosság erejével

„A nagyobb cégek tudatosabbak, gyakran az anyacégektől jövő alapelveknek is meg kell felelniük. De fontos feladatunk, hogy a nem globális vállalatokban is előtérbe kerüljön ez a kérdés – mondja Bán Miklós, az Espell fordítás és lokalizáció Zrt. vezérigazgatója. – Több mint száz vállalás érkezett a Nyitottak vagyunk honlapján cégektől, melyek közzétették, hogy min fognak dolgozni annak érdekében, hogy a nők és a férfiak ugyanolyan lehetőségekkel találkozzanak náluk. Ha egy cég nyilvános vállalást tesz, az a kollégák felé is szól, de jelzés a külvilágnak is.”

Miklós szerint nehéz a nőknek egy férfiak uralta közegben érvényesülni. Nem várható el tőlük, hogy egy versengő környezetben ők ne versenyezzenek. Ráadásul nem is egyenlő feltételekkel indulnak: amit a férfiaknál tradicionálisan értéknek tekintenek, a nőknél épp ellenkező hatást vált ki. Ha egy férfi verseng, akkor ő céltudatos, ambiciózus. Ha egy nő teszi ugyanezt, akkor erőszakosnak tartják. Hasonló aszimmetria, hogy a nőknél egy állásinterjún a gyerek gyakran hátrány, a férfiaknál viszont előny, mert egy családapa nyilván megbízható munkaerő, anélkül hogy állandóan betegállományban lenne a gyerek miatt – hiszen ezt a nők vállalják. Vagyis ha egy nő a tradicionálisan férfi asnak tekintett értékek szerint jeleskedik, akkor a nőiségében kérdőjeleződik meg. Többek között ezért ilyen egyenlőtlen, sőt igazságtalan a helyzet.

A rossz beidegződés leküzdhető

Bán Miklós egy tanulságos történetet említ a hétköznapi szexizmusról:

„Nyolc évig dolgozott nálunk a nyelvi mérnökök vezetőjeként egy szuperintelligens, nyelvész-matematikus nő, akivel ha elmentünk tárgyalni egy szoftverfejlesztő céghez, a fejlesztők főnöke folyamatosan nekem beszélt, pedig én nyilvánvalóan nem értettem a témához. A kolléganőm képben volt, ő válaszolt, majd a következő kérdést megint én kaptam. Ilyenkor úgy érzem, az én feladatom reflektálni a helyzetre, hogy ne annak a félnek kelljen szólni, aki a megkülönböztetés áldozata. Ugyanakkor azt is gondolom, ez nem szándékos tapintatlanság, inkább rossz beidegződés, amit már csak azért is érdemes tudatosítani magunkban, hogy könnyebben leküzdhessük. Viszont a nőkkel szembeni előítéletesség nem csak a férfiak sajátja. Én például rosszul vagyok a szőke nős viccektől, de sok esetben épp nőktől hallom ezeket. Pedig nagyon fontos lenne a nők közötti szolidaritás.”

…

A cikket befejezéséért lapozzátok fel a Psziché szeptember-októberi számát a 36. oldalon!

Szöveg: Jakab Kriszta

Fotó: Europress/Getty Images