„Mindannyian igyekszünk megfelelni annak a csoportnormának, amelyben felnőttünk – mondja Faix-Prukner Csilla pszichológus. – Ez segíti a tájékozódást, biztonságérzetet, odatartozás-érzést kelt. Bökkenő akkor van, ha valamiben kilógunk a normából, például több emberrel szeretnénk nyíltan szerelmi kapcsolatot fenntartani. A mi kultúránkban a poliamoria még normabontó viselkedés, így a környezet számára zavarba ejtő tud lenni. Szeretjük azt hinni, hogy értékeink alapján biztonsággal mozgunk jó és rossz megítélésében. Ezeknek a biztonságteremtő értékeknek az újragondolása pedig bizony energiaigényes feladat. Akik eltérnek az általánosan elfogadott értékektől, kisebbségi stresszel szembesülnek. Ha valaki titkolja poliamor vágyait, hasonló ahhoz, amikor valaki melegként elrejtőzik: az emberek ilyenkor félnek az elutasítástól, a szeretetkapcsolatok elvesztésétől, a magányossá válástól. Az önmagát felvállaló ember mintha az autentikus élet és a szerettei megtartása közötti választásra kényszerülne, holott mindkettő joggal fontos neki. Ezért az »előbújás« előtt jó, ha megerősítjük magunkat. Adjunk teret az érzéseinknek, félelmeinknek, gondoljuk át az erőforrásainkat, melyek akár a negatív reakciókat is segíthetnek leküzdeni. Elsősorban mi legyünk empatikusak magunkkal, tudatosítsuk, ha a felvállalás nem megy könnyen, mert ez természetes. Egy ilyen helyzetben érdemes legalább egy támogatót keresni, és a tények felvázolása mellett bátran megmutatni sérülékenységünket, megosztani a kétségeket, például hogy nem könnyű erről beszélni. A legfontosabb pedig a türelem, önmagunk és a másik iránt – annak, aki előhozakodik a témával, általában több ideje volt átgondolni a kérdést, a hallgatóság viszont először szembesül vele.”

A teljes cikk a Nők Lapja Psziché 2015/6. lapszámában olvasható.

Szöveg: Csapó Beáta

Illusztráció: Thinkstock