Társadalmunk ezer okot kínál arra, miért kell utálnunk a testünket. Szinte mindenki rosszul érzi magát a bőrében, a legnyomasztóbb talán, amikor valaki a lelkében nem olyan neműnek gondolja magát, mint amilyen testbe született. Nem könnyű kiállni ilyenkor és azt mondani: „Amit eddig láttál, nem én voltam.” Persze vannak, akiknek ez is sikerül.

psziche_transznemuseg

Élnek közöttünk olyanok, akik sikerrel járnak önmaguk újrafogalmazásában. Ha valaki ma rákeres a neten az 1976-os nyári olimpia tízpróbabajnokának nevére, a kereső automatikusan a Caitlyn Jennerre mutató találatokat adja ki, és csupán zárójelben jelzik, hogy az illetőt korábban Bruce-nak hívták. Pedig az internet népe kezdetben komoly szkepszissel fogadta, amikor Bruce Jenner – akit szuperhím szerepében az amerikai közönség az elmúlt években szinte napi rendszerességgel láthatott a hírhedt Kardashian família valóságshow-jában – az ABC tévécsatorna beszélgetős műsorában április végén bejelentette, mostantól nőként tekint magára.

A közvélemény kezdeti ellenállása nagy valószínűséggel annak szólt, hogy mindenki azt feltételezte: Bruce Jenner transzszexuális coming outja nem több, mint a nézettségért folytatott ádáz küzdelem. Amikor ugyanis elvált Kris Jennertől, automatikusan kikerült a Kardashian show-ból, s úgy tűnt, az I am Cait című új műsora csak egy elkeseredett kísérlet lesz arra, hogy Kim Kardashian 65 éves mostohaapja mindenáron a reflektorfényben maradjon. És minél hosszabban figyeljük azonban Caitlyn átalakulásának szemünk előtt zajló napi szappanoperáját, be kell vallanunk, az átoperált egykori sportoló ma már jobb nő, mint volt felesége, Kris Jenner.

„A figyelemmel együtt jár a felelősség” – mondta a könnyeivel küszködő, hófehér Versace estélyiben tündöklő Caitlyn azon a díjátadón, ahol neki ítélték az Arthur Ashe Bátorság Díjat. Az ünnepségen Jenner beszélt több évtizedes félelméről, amikor attól tartott, új identitásának nyilvános felvállalásával megbántja azokat, akiket szeret, és kellemetlenséget okoz nekik. A körülötte zajló médiafelhajtás pedig szerinte nem csupán róla szól, hanem mindenki másról, aki felvállalja valódi önmagát.

„Ha gúnynevekkel akartok illetni vagy viccelődni szeretnétek rajtam, vagy meg akarjátok kérdőjelezni a szándékaimat, csak hajrá. Bármit elviselek. De annak a több száz fiatalnak, aki most ébred rá, ki ő valójában, különb bánásmód jár. Nekik nem kellene ennyi kegyetlenséget elviselniük” – hangsúlyozta, azt ígérve: saját történetét és a vele járó reflektorfényt igyekszik arra használni, hogy segítsen megváltoztatni azt a képet, ahogyan ma a többség a transzneműekre tekint.

A témáról bővebben – szabályozásról, előítéletek enyhüléséről – a cikk folytatásában olvashattok. Keressétek a Nők Lapja Psziché novemberi számában!

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotók: Europress/Getty Images