Vajon mi a céljuk a bloggereknek, amikor azt az utat választják, hogy személyes történeteiket a világhálón másokkal is megosztják? 3 nő különleges történetét olvashatjátok el, akik kiírták magukból a fájdalmat.

„Bátorságot adott, és végre tudtam sírni”
PÉTERFY-NOVÁK ÉVA (54 ÉVES)

86 blog no2

Az Egyasszony blog (egyasszony.wordpress.com) életre hívója egy családi traumát: lányának betegségét és elvesztését írta meg.

„Azt kellett eldöntenem, hogy van-e bátorságom mindezt lejegyezni. Levetkőztem a szövegben, és féltem attól, hogy a hibáimat is meg kell fogalmaznom. Ezzel az ember nem szívesen szembesül, nélküle viszont nagyon nehéz lesz helyre tenni a múltat. Aki olvasta a könyvemet, tudja, mennyi bűntudatom volt.” Éva valóban gyógyító folyamatként kezdte el az írást, a terapeutája kérte, hogy fogalmazza meg azt, amiről egy-egy alkalommal beszélnek. Blogról akkor még szó sem volt. Aztán egy reggel felkelt, készített egy oldalt, és elkezdte írni az első fejezetet.

„Rést nyitott a világra”
RIEDERNÉ FONYÓ BARBARA (43 ÉVES)

86 blog no

Míg a férje dolgozni járt, Barbara a lakásfelújítás közepén találta magát öt gyerekkel.

„Ekkor már 12 éve voltam velük otthon, és éreztem, hogy tennem kell valamit. Bármit – mesél a kezdetekről. – A férjem ajánlotta a blogolást, így jött létre a Mom With Five blog (momwithfi ve.com). Eleinte csak pár mondatot írtam helyzetjelentésként az építkezésről, de amikor véget ért, már nem akartam abbahagyni. Éreztem, csökken bennem a feszültség azáltal, hogy írhatok mindarról, ami nap mint nap történik velem. Öt gyerek már tömeg, és amikor reggel felkelek, máris ötféle problémával rohannak meg, miközben a férjem nagymonológot tart arról, hogy mi mindent kellene ma megvennem, hazahoznom, aláírnom, feladnom és megjavítanom.

„A blog az én saját játszóterem”
NÉMETH GYÖRGYI (40 ÉVES)

86 blog no1

Három éve aktív blogger Györgyi. Régóta vágyott egy olyan kreatív tevékenységre, amelyet a család mellett otthonról is végezhet. Több évig tartó betegség után kezdett ismét futni, majd felkészülni a maratonra, és az írás ebben nagyban segítette.

„A magam motiválására született a Mindent a futásról nőknek blog (blog.futasrolnoknek.hu). Azért, hogy ne adjam fel” – kezdi Györgyi. A maratont sikerült teljesítenie, de az írást sem hagyta abba.

„A blogolásnak vannak stációi. Először az ember magának ír, aztán észreveszi az érdeklődést, és már másoknak is – folytatja Györgyi, aki ezáltal sok futótársat, ismerőst szerzett.

A történetek folytatását, illetve Lackfi János író, költő véleményét is elolvashatod a Nők Lapja Psziché idei 2. számában!

Szöveg: Wéber Anikó

Fotó: Thinstock, Járdány Bence