Nem ez az első alkalom, hogy részt veszek egy Yousry-szemináriumon. Írni nem könnyű róla, méghozzá azért, mert egy kívülálló számára talán őrültségnek tűnhet, ami a teremben történik: vadidegen emberek kapaszkodnak össze, ölelkeznek, megosztják egymással életük legféltettebb vagy legnyomasztóbb titkait. Itt aztán esély sincs arra, hogy csak szemlélők maradjunk, észrevétlenül merülünk el személyiségünk legmélyebb rétegeiben, hogy felderítsük, majd meggyógyítsuk magunkban, ami a belső harmóniánk útjában áll. Párommal, Petivel izgatottan és kíváncsian vártuk, vajon a harmadik nap végén, vasárnap este másként tekintünk-e egymásra, mint eddig.

 1. NAP- Felismerni a rossz mintákat

Délelőtt tízkor úgy százötvenen lehetünk a teremben, Petivel szorongatjuk egymás kezét. Amikor megjelenik Menis és bájos szinkrontolmácsa, Eszter, izgatott morajlás fut végig a széksorok között. A pszichológus arról kezd mesélni, milyennek látta korábban a szerelmet: egy pár egy tökéletesen idilli, nyári napon kéz a kézben fut a naplemente felé, és ez most már így lesz örökkön örökké. De az élet nem ilyen – világosodunk fel –, hiszen a cipőnkbe homok megy megy, a derekunk megfájdul, minden veszít a varázsából, egészen odáig, hogy hibákat keresünk a kapcsolatunkban, rossznak ítéljük, csak mert egy illúzióhoz ragaszkodunk.

…

Cikkünk folytatását a Nők Lapja Psziché 2016. áprilisi számában olvashatjátok.

Szöveg: Szurovecz Kitti

Fotó: Ambrus Marcsi