Míg a valóságban, a hús-vér kapcsolatokban több érzékszervünkön keresztül fogadunk be ingereket, ebben az esetben nagyon leszűkülnek a lehetőségek, hiszen a partner csak virtuálisan van jelen. „Emiatt rendszerint a maszturbáció jelenti a kielégülést – magyarázza Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Az ember társas lény, arra motiválva, hogy személyes és intim kapcsolatba kerüljön másokkal. Aki viszont az internetszexet választja, az egy hamis világot épít maga köré. Védekezésről van itt szó, amikor valaki nem meri magát belehelyezni egy igazi párkapcsolatba, érzéseit, erotikus vágyait a valóságban fél felvállalni. Általában az önértékelési gondokkal küzdők tartanak annyira az elutasítástól, az elhagyástól, hogy inkább álarc mögé bújnak annak érdekében, hogy ösztönös szükségleteiket kielégíthessék. Úgy is fogalmazhatunk, hogy virtuális börtönbe zárják magukat.”

Kis adagban orvosság?

A szakértő szerint a virtuálisan szexelők három csoportba sorolhatók:

1. Vannak, akik nevük és arcuk felvállalása nélkül lépnek be a cybertérbe, számukra nem az ismerkedés, a másik emberre való rátalálás a lényeg, hanem a szexuális vágyak megélése – sokszor perverzióba átcsapva. Jellemző rájuk, hogy az internetszex után erős szégyenérzetet és bűntudatot élnek át.

2. Valaki névvel, saját fotóval, webkamerás felvételekkel van fent az erre a célra szakosodott weboldalakon. A virtuális találkozások biztosítására ma már egész iparág létesült, chatablakok és chatszobák állnak rendelkezésre, ahol nem kevés pénzt kell fizetni a kielégülésért.

3. Olyan formája is létezik a szextingnek, amit a szakemberek is elfogadhatónak tartanak. Ebben az esetben a két fél valóságos párkapcsolatban áll egymással, és a fizikai távolság miatt összekötő kapocsként használják ezt a megoldást.

…

Ha kíváncsiak vagytok a cikk folytatására és a cyberszex veszélyeire, lapozzátok fel a Nők Lapja Psziché 2016/4. számát a 32. oldalon.

Szöveg: Váradi Krisztina

Fotó: Profimedia/Red Dot