Sokszor ébredek izzadságban úszva. Gyakran álmodok a feleségemmel és a gyerekeimmel, és ezek mindig rossz álmok. Előfordul, hogy baleset éri őket, és én nem tudok segíteni, vagy bajban vannak, és képtelen vagyok hozzájuk futni, nem mozdul a lábam. Nem kell pszichológusnak lenni, hogy tudjam, az álmaim arról beszélnek: cserben hagytam őket. De a boldogságomról volt szó, és hallgattam a szívem szavára.

Fiúkról fantáziálva

Azt hiszem, valahol legbelül kamaszkorom óta tudtam, hogy más vagyok. Sportos fiú voltam, vékony csípővel, széles vállal, és imádtam öltözködni. Egy kisvárosban nőttem fel, kis túlzással mindenki ismert mindenkit, és rólam már 18 éves korom környékén elterjedt, hogy igazi szívtipró vagyok. Szerettem a lányokat szédíteni, moziba vinni, sétálni, de egy-két csóknál több nem történt. Ezek a kalandok nem jelentettek nekem sokat. Ellenben a zuhanyzóban lopva nézegettem a sporttársaimat, és este, az ágyban gyakran magam elé képzeltem egy-két fiút. Persze ezt a fajta vonzalmamat akkor eszem ágában sem volt bevallani! Apám keménykezű ember volt, biztosan a katonai övével látta volna el a bajomat, ha fény derül a „hibámra”.

Havi egy ölelés és melegpornó

Andit, a későbbi feleségemet a munkahelyemen ismertem meg. Olyan lány volt, akit a magamfajta is észrevesz. És nem a külsejéért – helyes pofija van, de nem kiemelkedő szépség –, hanem a fantasztikus eszéért, humoráért, sugárzó személyiségéért. Teljesen lenyűgözött. Igazi flow-élmény volt vele minden alkalom: megszűnt az idő, imádtam hallgatni, és ami fantasztikus, ő is örömmel volt velem. Vele vesztettem el a szüzességemet, és bár nem volt eget-földet rengető élmény, úgy gondoltam, ő az, akivel el tudom képzelni a mindennapjaimat. Fél év után megkértem a kezét, majd hamarosan elvettem feleségül. A családom és a barátaim döbbenten álltak a döntésem előtt. Mindenki azt gondolta, hogy lesz egy modellszépségű, ám nem túl okos társam, de én boldog voltam ezzel a nővel, aki humorban és rátermettségben bármelyik férfit maga mögé utasította.

Mindig is ő viselte a nadrágot, de ez soha nem zavart. Sőt szerettem, hogy ő tárgyal az autószerelővel, kicseréli a zuhanyrózsát és lenyírja a füvet. Ráadásul hozzám hasonlóan nem igényelt sok szexet. Elég volt havonként egy ölelés, és én ezt egyáltalán nem bántam. Amikor azonban elérhetővé váltak a melegeknek szóló pornóoldalak, egyre gyakrabban szörföltem ezeken. De a fantáziáláson kívül soha nem mentem tovább. Arra pedig gondosan ügyeltem, hogy az előzményeket mindig töröljem a gépről.

…

A történet folytatását a Nők Lapja Psziché 2016/4. számának 114. oldalán olvashatjátok.

Szöveg: Ványik Dóra

Fotó: 123RF