A hagyományos családmodellen túl egyre többen nevelik gyerekeiket egyedülállóként: szingliként, elváltan vagy özvegyen, illetve különböző képletek alapján összeálló mozaikcsaládokban, hozott és kapott gyerek mellett közös babával. Mindemellett a nevelő- vagy örökbe fogadó szülőkről se feledkezzünk meg ugyanúgy, mint az azonos nemű szülőpárokról.

Egy kislány két anyukával

Világéletében gyereket akart, annak ellenére, hogy már nagyon régóta tisztában van vele: a lányokhoz vonzódik. Dóra (29) tizenkét évesen volt először szerelmes nőbe, és bár kamaszkorában megpróbált a fiúkhoz közeledni, amikor tizenhat volt, elfogadta: nem tud mit tenni, ő a lányokra van programozva. Mindenki kételkedett a környezetében, jócskán akadt ellendrukkere is, de sikerült: idén január közepén megszületett Luca.

„Azt, hogy szülni akarok, már a kapcsolatunk elején tisztáztam a párommal, és ő el is fogadta – meséli Dóra. – Negyedik éve élünk együtt, és egy valóságos apát kerestünk a gyerekünknek, nem akartunk anonim donort. Blogot írok a leszbikusságomról, ott vetettem fel, hogy gyereket szeretnénk. Sokan jelentkeztek donornak: rengeteg őrült és néhány rendesnek tűnő ember, utóbbiak közül választottuk ki – kölcsönös szimpátia alapján – az apajelöltünket. Egy külföldön dolgozó, negyvenéves magyar orvossal állapodtunk meg. Értelmes, helyes, nem bújtam ágyba vele, és nem kértünk kórházi segítségét sem – itthon oldottuk meg a dolgot, fecskendővel. Tudjuk, hogy ez nem szabályos, de nem akartunk kivizsgálást, hormonkezelést. Szerencsénk volt, már a harmadik próbálkozásra összejött a baba. A kezemben van az apasági nyilatkozat – nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, aki így válhatott anyává.”

És bár Luca két nő kislánya – Dóráé és Nanáé –, az anya párjának jogilag semmi köze sincs a gyerekhez. Dóra azt mondja, ez nagyon rossz érzés. Most már látja: naiv és átgondolatlan volt, mert nem rögzítették szerződésben, hogy a biológiai apa mit vállal, és kinek a joga a gyerekfelügyelet. A babát a férfi még nem látogatta meg, Dóra szerint igazából nem is apaságra vágyott, csak tovább szerette volna örökíteni magát. A kislány külsőre tiszta apja, már hangosan cuppog, kis öklét rágja, kék szemét tágra nyitja anyukája ölében. „

Azt még nem tudom, hogyan fogom majd elmagyarázni neki a születése történetét. Mert biztosan lesznek kérdései bőven – folytatja Dóra. – Egészen más dolog, hogy anyámnak elmondtam: leszbikus vagyok. De hogy magyarázzam meg a lányomnak? Igaz, belenő majd ebbe a kétanyás családba, mert mi így vagyunk család: Nana, Luca és én. Elmondom majd neki, hogy két ember szeretheti egymást nemtől, kortól függetlenül, de hogy védjem meg, ha bántják emiatt? Az is gond, hogy nagyon sok ember fejében a leszbikusság összekeveredik a pedofíliával, és ez iszonyú. Csecsemő- és gyerekgondozó vagyok, családi napközikben dolgoztam, és talán nem meglepő, hogy a munkahelyeimen sosem mertem felvállalni a másságomat.”

…

A történet folytatását, és további élettörténeteket a Nők Lapja Psziché 2016/5. találjátok.

Szöveg: Farkas Katalin

Fotó: Getty Images