Már neve is van a jelenségnek, amikor egy férfi vagy egy nő úgy dönt, anélkül lép ki a kapcsolatból, hogy felvállalná az ezzel járó feszültséget, vitákat, könnyeket. Egyszerűen nem veszi fel többé a telefont, nem válaszol az sms-ekre, soha többé nem megy haza. Olyan, mintha szellemmé vált volna. Milyen érzés ez a másik félnek, akinek minden magyarázat nélkül kell elfogadnia ezt a helyzetet, hogy keresztülhúzzák a reményeit és a szépen kezdődő vagy éppen évek óta tartó kapcsolatból egyszer csak kívül találja magát?

Konfliktust a szőnyeg alá!

Valéria hét évig élt párkapcsolatban, aztán egy évvel ezelőtt úgy döntött, végleg lezárja ezt a szakaszt az életében. Harmincas évei közepén jár már, és érezte, nem képesek egyről a kettőre jutni, márpedig ő szeretne egy biztos lábakon álló kapcsolatot, és gyerekeket is. „A volt barátom előtt is ismerkedtem interneten, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a gyászidőszakot követően ismét feljelentkezzek egy randioldalra – meséli Vali. – Annyira naiv nem voltam, hogy azt gondoljam, azonnal rátalálok életem párjára, de az elmúlt 10 hónapban többször történt meg, hogy egy ígéretesnek tűnő beszélgetés egyik percről a másikra szakadt meg. Volt olyan fi ú, akivel heteket leveleztem, majd egyszer csak eltűnt. Persze ezekért nem ejtettem sok könnycseppet. Azt már jobban zokon vettem, amikor személyesen is találkoztam valakivel, abszolút működött a kémia, már a következő randit is egyeztettük, de soha többé nem küldött üzenetet, nem keresett. Először még rákérdeztem, mi az oka a hirtelen változásnak, és kaptam is valami ködös választ, hogy az élete most nagyon kaotikus, és majd jelentkezik, de persze maradt a hallgatás. Másodszor már egyszerűen elfogadtam, hogy nem óhajt belemenni egy esetleges konfliktusba, és jobbnak látja, ha egyszerűen eltűnik.”

Megtépázott bizalom

Erika joggal érezhette úgy, hogy a legjobb úton halad egy boldog párkapcsolat felé. Most mégis újra az igazit keresi. „Az egyik kolléganőm mutatott be Ádámnak, aki rögtön elkérte a telefonszámomat, és randizni kezdtünk. Ő elvált, van egy kisfia, ám ez nem jelentett nekem problémát. Egy hónappal a megismerkedésünk után a fiának is bemutatott. Rengeteg közös programot csináltunk, úgy éreztem, jó helyen vagyok: a tökéletes ember mellett. Három hónapja már együtt voltunk, amikor a barátnőimmel elmentem egy hétre nyaralni. Már korábban befizettük az utat, és Ádám is szorgalmazta, menjek csak a lányokkal, pihenjem ki magam. Hat napon át jöttek-mentek az sms-ek, hívott, érdeklődött. Majd a hazautazásunk reggelén eltűnt.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2016/5. számának 86. oldalán találjátok.

Szöveg: Ványik Dóra

Fotó: Thinkstock