Egy idős férfi a hatalmas épület lépcsőjének alján ülve kéreget. Mellette egy kartondobozból eszkábált tábla, rajta a felirat: „Vak vagyok, kérem segítsen!” Nem sokan figyelnek rá, néha egy- egy arra járó némi aprót dob a remegő kezében tartott dobozba. Aztán felbukkan egy elegáns fiatal nő, határozott léptekkel elmegy mellette, majd hirtelen visszafordul, ám ahelyett, hogy pénzt adna a férfinak, elveszi a táblát, amelynek hátoldalára ráír valamit, majd otthagyja. Kis idő múlva szinte ömleni kezdenek az adományok, a kis dobozban már nem is férnek el az aprók. „Mit írt a táblámra?” – kérdezi a férfi , amikor a cipőjét végigtapogatva felismeri a nőt, amikor az visszament hozzá. „Ugyanazt írtam, csak más szavakkal” – feleli egyszerűen. A táblán ez állt: „Ez egy csodálatos nap, és én nem láthatom.” „Változtass a szavaidon! Változtass a világodon!” – összegzik az imént felvázolt kisfilm üzenetét a készítők. Egy perc negyvenkét másodperc. Eddig csaknem egymillióan nézték meg a világhálón a szavak erejéről szóló videót. Talán nem véletlenül. Benne van minden, amit a tudatos kommunikációról tudni kell. Pontosabban, amit tudni kellene.

Mérgező szavak

A szó veszélyes fegyver. Közhely, amit – tévesen – csupán átvitt értelemben emlegetünk, és a vitriolba mártott tollal készült írásokra gondolunk. Valóban, bizonyos írások közlését fegyverviselési engedélyhez kellene kötni, ám a szó nemcsak leírt, hanem kimondott formájában is jelentős, akár vissza- fordíthatatlan károkat tud okozni. Nem véletlen, hogy manapság a családon belüli erőszak önálló kategóriájává minősítették a verbális agressziót. Igen ám,de attól, hogy az abúzus speciális formájává tették a szóbeli bántalmazást, az erre való hivatkozás meglehetősen biceg. A verbális abúzus több szempontból is különbözik a bántalmazás klasszikus fajtáitól. Az „elkövető”, vagyis az erőszaktevő legfőbb és ezúttal tényleges mentsége, hogy nem akarattal, sőt tudattalanul bántotta meg áldozatát. Mindemellett a bántalmazás tényét ez esetben aligha lehet tetten érni, hiszen nincsenek kék foltok, külsérelmi nyomok, legalábbis azokat sem szabad szemmel, sem röntgennel, sem egyéb képalkotó eljárással nem lehet látni. A verbális agresszió fokozott veszélyességének és hosszú távú romboló erejének oka, hogy maga az áldozat sincs tudatában annak, hogy bántalmazták. Ez az a jellemző, ami miatt a „szavakkal vert” emberek olyan láthatatlan lelki sérülésekkel élnek, amelyre nem, vagy csak évekkel, évtizedekkel később derülhet fény. Ráadásul erre is csak szakértői navigálás mellett lehet következtetni. Talán első olvasatra furcsának tűnhet, de tény, hogy jóval könnyebb helyzetben vannak azok, akiket gyermek- vagy fiatalkorukban fizikailag bántalmaztak, mint azok, akiket szavakkal vertek. Előbbiek ugyanis tudatában vannak áldozat mivoltuknak, jó esetben célzott segítséget kérnek és kapnak, de ha ez el is marad, az érintett felméri, hogy a később esetleg jelentkező pszichés problémáknak jól beazonosítható oka lehet. Ezzel szemben a verbális agresszió áldozatainak csak akkor van esélyük az egykori bántalmazás felderítésére, ha megfelelő szakemberhez fordulnak krízis esetén. A legtöbben azonban úgy élik le az életüket, hogy fogalmuk sincs arról, szorongásaik, komplexusaik hátterében valójában mi áll. Ezzel magyarázható az a gyakori jelenség is, amikor – látszólag ok nélkül – fokozott érzékenységgel reagálunk bizonyos szavakra, vagy épp ellenkezőleg, egyszerűen nem halljuk meg őket. A parttalan viták hátterében tehát nagyon sokszor a gyerekként elszenvedett, de nem tudatosult verbális agresszió áll.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Psziché 2016/7. számát.

Szöveg: Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus

Fotó: Getty Images Hungary