MOZART NEM CSINÁL KIS ZSENIKET A GYEREKBŐL

1993-ban egy Frances Rauscher nevű kutató a Kaliforniai Egyetemen publikált egy tanulmányt, ami felforgatta a világot. A kísérletben diákok egy csoportjával Mozart-szonátát hallgattattak, amíg a kontrollcsoport sima relaxációs zenét kapott. A zenehallgatás után mindkét csoport tagjai kitöltöttek egy, a térbeli intelligenciát vizsgáló tesztet, s az eredmény azt mutatta, hogy a Mozartot hallgató diákok meglehetősen jobban teljesítettek, mint a relaxációs zene hallgatói. Az eredményre először az újságírók csaptak le, a The New York Times zenekritikusa például azt a következtetést vonta le belőle, hogy tudományosan bebizonyosodott: Mozart jobb zeneszerző volt Beethovennél. A sztori futótűzként terjedt, és közben egyre vadabb mutációi születtek az eredeti kutatásnak. Miközben például soha senki nem vizsgálta Mozartnak a csecsemők intelligenciájára gyakorolt hatását, a kilencvenes évek derekára már újságok tucatjai kezelték világszerte tényként a Mozart-effektus létezését, miszerint az újszülöttek intelligensebbek lesznek, ha Mozartot hallgattatnak velük. 1998-ban Georgia államban ingyen Mozart-CD-t kaptak az újszülöttek szülei, Florida állami bölcsődéiben és óvodáiban pedig klasszikus zenét kellett kötelező jelleggel játszani. A Mozart-effektusból igazi városi legenda született, olyannyira, hogy sokan ma is abban a hitben élnek, miszerint Mozart zenéjének hallgatása növeli az emberek általános intelligenciaszintjét. Azóta több kutató is próbálta megismételni Rauscher eredeti kísérletét, és azt találták, ha a hatás egyáltalán létezik, jóval jelentéktelenebb, mint amekkorának a kaliforniai pszichológus beállította. Másrészt, a hatásnak semmi köze speciálisan Mozarthoz, sokkal inkább a klasszikus zene által kiváltott jó érzéshez. Az égvilágon semmilyen bizonyíték nem igazolja, hogy Mozart bármilyen különleges hatást gyakorolna a csecsemők intelligenciájára. A hangszeres zenetanulás – a passzív zenehallgatással szemben – azonban minden valószínűség szerint növeli a gyerek intelligenciáját, hiszen javítja a memóriáját, a fókuszált figyelemre való képességét és az önfegyelmét is.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Psziché 2016/8. számát.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Thinkstock