Folyamatosan vitáznak róla, hogy a tökéletességre törekvés jó vagy rossz személyiségvonás-e. De vajon meddig minősül motivációnak, és mikortól káros önmagunkra nézve? Ennek próbáltunk utánajárni.

Businessman staring at certificates on wall

Önmagában a perfekcionizmus, azaz a tökéletességre való törekvés jó dolog, hiszen a fokozódó teljesítmény hatására nő az önbizalmunk, ha pedig pozitív a visszaigazolás, a boldogságszint is megemelkedik. Baj akkor van, amikor a negatív visszajelzést nem tudjuk feldolgozni, és elveszítjük a belső kontrollt, ami további problémákat idézhet elő.

Addig jó, amíg nem irányít

„A negatív perfekcionistát a kudarctól való félelem hajtja, az, hogy vélt tökéletlensége le ne lepleződjön. A pozitív perfekcionizmust viszont a siker elérésének motivációja, az elképzelt cél generálja” – mondja Geist Klára pszichológus. A mindent vagy semmit gondolkodásmód, a bizonyítási vágy és a tökéletességre való törekvés egy idő után az életünk minden egyes részére kiterjed: a kényszeres takarítási hajlam, a hipochondria, az orthorexia (az egészségtudatos táplálkozás rögeszmés betegsége), a szenvedélybetegségek többsége és más pszichés zavarok is mind erre vezethetőek vissza. Sőt, a felmérések szerint a perfekcionisták nagyobb eséllyel válhatnak depresszióssá, szorongóvá és lelki betegekké, mert mindig ott rejlik bennük a kudarctól való félelem, az örökös rettegés. A pszichológus szerint a maximalizmusban az a legrémisztőbb, hogy irányíthatatlan: könnyen átveheti az életünk feletti uralmat, ami a végkimerültségig hajszolható. „Nemrég egy páciensem azt mondta: »Meglett a diploma, jó az állás, a vállalkozás is megy. Szép feleség, két gyerek, nagy ház is megvan. Legutóbb a maratont is lefutottam. Aztán még egyszer. Na és?« – meséli Geist Klára. – Szomorú, hogy a kontrolligény és a tökéletességre való törekvés miatt a maximalista ember nem tud az elért eredménynek örülni, picit a babérokon üldögélni, kielégülni. Elmarad az öröme, mert fél, hogy lemarad a következő dobásról. Ez egy ördögi kör, nehezen lehet belőle kiszállni.”

Ebben a környezet és a modernizált világ értékrendje is közrejátszik, hiszen a közösségi oldalak megjelenése óta az emberek többsége késztetést érez arra, hogy mindig előrukkoljon valami újdonsággal, amivel dicsekedni lehet mások előtt, amivel ki lehet tűnni a tömegből.

A cikk folytatásából az is kiderül, hogy miért válnak a nők négyszer nagyobb eséllyel maximalistává, mint a férfiak. Keressétek a Nők Lapja Psziché legújabb számát!

Szöveg: Kovács Gréta

Fotó: Getty Images Hungary