Gyökereket ad, és szárnyakat. Ezek a család legfontosabb funkciói. Ebből az alapvetésből kiindulva egyszerűnek tűnik az összefüggés: ha valaki szárnyaszegetten helyben topog, az elveszett gyökereiben célszerű keresnie a hibát. Csábító a gondolat, hogy a jelenben elkövetett hibáinkért, tévedéseinkért, céltalanságunkért és tehetetlenségünkért nem (csak) magunkat kell hibáztatni. Olyannyira jól hangzik ez az opció, hogy – tapasztalva a tömeges igényeket – manapság szinte önálló piaci szolgáltatássá vált a „gyökérkereső” módszerek felkínálása.
Magunkra maradva
Persze az is köztudomású és tudományosan igazolt tény, hogy vannak olyan családi traumák, titkok, amelyeket a generációk egyfajta láthatatlan stafétaként adnak át egymásnak. Ezekben az esetekben valóban az lehet a megoldás, vagy ha úgy tetszik, a „családi átok” megtörésének egyetlen módja, ha – segítő szakértők bevonásával – láthatóvá teszik ezt a bizonyos stafétát. A tudatosítás ugyanis lehetőséget ad a „szabad akarat” megnyilvánulására, vagyis arra, hogy az illető saját döntései mentén élhesse tovább az életét. Ha ez a fajta tudatosítás (a családi trauma, a titok megismerése) elmarad, a láthatatlan staféta terhe alatt cselekszik az ember. Akár létezik az említett láthatatlan staféta, akár nem, mostanában szokatlanul sokan keresik a családjukat. Átvitt értelemben és szó szerint egyaránt.
A társadalomtudósok a jelenséget azzal magyarázzák, hogy manapság fellazult a családi szerkezet, sokan élnek – kényszerből vagy saját döntésük okán – távol a szülőktől és a gyerekektől. A földrajzi távolság pedig fizikailag megakadályozza a generációk közötti folyamatos kommunikációt, így a magukra maradt családtagokban óhatatlanul nő az elszigeteltség miatti szorongás. Ráadásul a felgyorsult világunkban az egyetlen kapaszkodót – elvileg – a család jelenti. Pontosabban csak jelentené. Merthogy nemcsak azok érzik magukat elárvultnak, akik egyedül élnek, sokszor azok sem tapasztalják a család óvó-védő hatását, akik esténként nem az üres lakásba érkeznek haza. Ők azok, akiket hiába vesz körül família, a hozzátartozókhoz vezető úton valahol, valamikor eltévedtek.
Eredetvadászok: virtuális kalandtúrázók
„Aki a múltját nem ismeri, az jelenét sem értheti! Fedezze fel őseit, származását, családja egykori lakóhelyét!” Ezekkel a mondatokkal hirdeti magát az egyik legnagyobb hazai családfakutatással foglalkozó iroda. Nem járnak messze az igazságtól, az eredet megismerésének szándéka sokakban elevenen él, és sokakat késztet a családfájuk elkészíttetésére. Akár élő, akár holt családtagok után kutat valaki, a legjellemzőbb motiváció az információszerzés. Vannak, akiket általános kíváncsiság, a családjuk minél alaposabb és teljesebb felkutatásának szándéka hajt, és vannak, akik úgymond „terápiás célból” vágnak bele a családfájuk valamennyi ágának beazonosításába. Egyre többen akadnak, akik nem önszántukból, puszta érdeklődéstől vezérelve kezdik a kutatást, hanem a pszichológusuk direkt vagy indirekt javaslatára. A pár- és családterápiának ugyanis szerves részét képezi, hogy a kliensek felvázolják a saját, úgynevezett származási családjukat (vagyis nem azt, amelyet ők alapítottak, hanem azt, amelybe beleszülettek). Ez alapvetően a megismerést, a megértést szolgálja.
…
A cikk folytatását – amiben többek közt a családállítás módszerét is bemutatjuk – a Nők Lapja Psziché 2017/01. számában olvashatjátok.
Szöveg: Szigeti Ildikó
Fotó: Getty Images Hungary
