Nemek éjszakái
Nem egyforma álmaink témája: a nők és a férfiak különböző képeket látnak. A férfiak álmaiban többször jelenik meg az agresszió, és szereplőik többségében férfiak. A nők álmai kevésbé vadak, és nagyjából ugyanolyan arányban jelenik meg bennük a gyengébb és az erősebb nem.
Színezd újra!
Jelenleg az emberek 12%-a álmodik fekete-fehérben. Korábban ez az arány sokkal magasabb volt, mintegy 75% látta az éjszakai „filmjét” fekete-fehérben. Ez az arány akkor csökkent le drasztikusan, amikor megjelentek a színes tévék.
Álomképek törölve!
50%-át az álmainknak alig öt perccel az ébredés után elfelejtjük a kutatások szerint. De ha várunk még öt percet, akkor álmaink 90%-a elillan.
Mentsetek fel!
Az első „alvajáró gyilkos” esete a 19. századból ismert. 1846-ban Albert Tirrellt egy bordélyház felgyújtásával és egy prostituált meggyilkolásával vádolták. Amikor elmondta a bíróság előtt, hogy semmire sem emlékszik, és megesküdött, hogy aludt, egyszerűen felmentették. Persze manapság már nem ilyen egyszerű erre hivatkozni és felmentést kérni a bűn alól, ugyanis orvosszakértői csoportok foglalkoznak az alvajáró elkövetőkkel. Általában a tettesek magukat jelentik fel, amint reggel szembesülnek azzal, hogy mit tettek, a bíróság pedig bajban van, mert sokszor még indítékot sem találnak a bűncselekményre.
Álommanók akcióban
Furcsamód elsősorban a gyermekek hajlamosak az éjszakai „kirándulásokra”. 2 és 4 éves kora között minden harmadik gyerek kel föl álmában és tesz néhány lépést. Tinédzserként azonban kinövik ezt, és a felnőttek között csak minden ötvenedik tesz valami olyat álmában, amire később nem emlékszik.
Ringató a babáknak, non-stop meló a mamáknak
Ha kisbaba születik egy családba, akkor teljesen felborul a megszokott éjszakai rend. Mivel általában háromóránként kell megetetni a picit – és ezalól az éjjelek sem kivételek –, ezért nagyon lerövidül a szülők alvásideje. Emiatt a kisgyerekes szülők átlagosan 400–750 órával alszanak kevesebbet évente.
A cikk eredetileg a Nők Lapja Psziché 2017/01. számában jelent meg.
Szöveg: Akovács Éva
Fotó: Thinkstock
