1.Kritika

A kritika nem foglalkozik velem. Én azokhoz szólok, azoknak írok, akikre mások azt mondják: egyszerű emberek. Ők értenek, és szeretik az írásaimat. Másrészt kakukktojásnak számítok, mert több művészeti területen működök, ott vagyok, hallatom a hangom, de valójában nem tartozom semmiféle táborhoz. Már nem vagyok teljesen színházi ember, és egyetlen szövetséghez, szervezethez, klerikális valláshoz, illetve pszichológusokhoz sem tartozom, mégis mindhez mélységes közöm van. Sehová nem tartozom, így aztán rejtélyes módon mégis mindenkihez.

2.Változás

A legnehezebb magunkat megváltoztatni. Szokásainkról leszokni, s új emberré válni. Ha sikerül, azt mondjuk rá: „újjászülettünk”, s ez tényleg így van. Valaki meghal bennünk, s valaki újjászületik. Meghal az ostoba, s megszületik a bölcs. Meghal a rossz, s megszületik a jó. Meghal a boldogtalan, s megszületik a boldog. Minden jó fordulat az életünkben egy kis halál és egy kis feltámadás.

3.Szeretet

Alapjáraton minden ember szeret. Nincs csecsemő, aki ne szeretné az anyját. Később leszünk egoista magánvállalkozók. Ami miatt nagyon nehéz manapság élni. De ha megjelenik a szeretet, fénybe kerül az életünk, értelmet kap, és meleg lesz körülöttünk. Az értelmes életnek szeretetalapja van. Ehhez azonban lelkünket szüntelenül harmonizálni kell, másokkal együtt rezegni.

4.Elmúlás

A haláltól nem félek, mert tudom, hogy a szeretet nem ér véget. Ez nem a hitem, hanem a bizonyosságom. Erről írok az új könyvemben. Megtapasztaltam azt, hogy nincs halál. A földi lét csoda, és úgy küld ide mindenkit az Isten, hogy hozunk magunkkal egy életfeladatot, ami az igazi Valónk, tervezés, GPS és segédanyag nélkül, és ezt mindenki maga teljesíti be. A nagyvadat én még üldözöm, ezért élek még.

…

Ha kíváncsiak vagytok, mit gondol Müller Péter az örömről vagy a megbocsátásról, akkor keressétek a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2017/02. számában!

Szöveg: Akovács Éva

Fotó: Fliegauf Dániel