Michelle LaVaughn Robinson néven született 1964-ben Chicagóban, ahol egy apró faházban élt a családjával a város déli részén. Apja, Fraser Robinson a helyi csatornázási műveknél dolgozott, anyja, Marian pedig előbb titkárnő volt, majd háztartásbeli lett, amikor megszülettek a gyerekek, Craig és Michelle. Szegény volt a család, de szerették egymást, mindig együtt ettek, sokat olvastak és játszottak. A 21 hónap különbséggel született gyerekeket kiskorukban mindenki ikreknek nézte, annyira hasonlítottak egymásra. Nem volt külön szobájuk, alvóhelyüket anyjuk egy lepedővel választotta le a nappaliból.
Okos nőnek lenni menő
A szülők a tanulást mindennél előbbre valónak tartották, olyannyira, hogy a gyerekek már négyéves korukra megtanultak olvasni, ezért az iskolában mindkettejüknek megengedték, hogy kihagyják a második évet, és az első után rögtön harmadik osztályba menjenek. Hatodikos korában Michelle-t beválogatták az iskola tehetségeit gondozó programba, így emelt óraszámban tanulhatott franciát és biológiát. Középiskolába pedig már egy olyan gimnáziumba került – a Whitney M. Young Magnet High Schoolba –, ahová a város legtehetségesebb diákjai járhattak, ő volt a diáktanács pénztárosa. 1981-ben érettségizett, a végzősök közötti második legjobb eredményt érve el. Elnökfeleségként gyakran példálózott saját történetével a fiataloknak: gyerekkorában hajnali hatkor már buszon ült, hogy több mint egy óra zötykölődéssel eljusson a jónak számító iskolába. A bátyja nyomdokain haladva vették fel a Princetonra, ahol 1985-ben cum laude diplomával végzett szociológia szakon. Mindezt azok után, hogy a középiskolá- ban egy tanácsadó azt mondta neki, nem biztos benne, hogy neki való a Princeton, és amikor mégis oda került, eleinte elveszettnek érezte magát. „Tudni akarjátok, mi az oka annak, hogy most itt állok? Az oktatás. Imádtam ötö- söket kapni. Szerettem okos lenni. Szerettem pontos lenni. Szerettem elvégezni a munkám. Azt gondoltam, okosnak lenni menőbb, mint bármi más a világon” – mondta iskoláslányokból álló közönségé- nek néhány éve. A fi atal Michelle nem érte be a Princetonnal, ezt elvégezve a Harvard jogi karára ment, és egyetemi évei alatt több politikai demonstráción is részt vett, ahol azért tüntettek, hogy több színes bőrű diákot és tanárt vegyenek fel az egyetemre. Jogi doktori címét 1988- ban szerezte meg.
Gyerekes anyaként is dolgozott
Barack Obamával való kapcsolatának legérdekesebb momentuma, hogy Michelle a későbbi amerikai elnöknek kvázi a főnöke volt, amikor megismerkedtek. A Sidley Austin jogi cégnél találkoztak Chicagóban, Michelle ekkor 24 éves volt, és a szellemi tulajdon és a marketingjog lett a szakterülete. Azon a nyáron egy 27 éves gyakornokot osztottak be mellé, hogy mentorálja: a későbbi férjét. És habár először visszautasította a srác randevúra szóló meghívását, mondván, az nem egyeztethető össze munkatársi kapcsolatukkal, végül mégis beadta a derekát, és 1989-ben járni kezdtek. Első csókjuk egy chicagói bevásárlóközpont előtt esett meg, ahol kettejük csókolózós fényképét és egy emléktáblát helyezett el a helyi önkormányzat több mint két évtizeddel később. Néhány év együttjárás után Barack megkérte Michelle kezét, és 1992. október 3-án összeházasodtak Chicagóban, a Szentháromság-templomban. Két lányuk született, Malia 1998-ban, Sasha 2001-ben. A Sidley Austin után Michelle Obama felhagyott a vállalati joggal, és a közszférát választotta, amikor előbb a chicagói polgármester asszisztense volt, majd a várostervezési osztályon helyezkedett el. 1993-ban ő lett a Public Allies nevű nonprofi t szervezet chicagói irodájának vezetője, amely olyan fiKatalok képzésével foglalkozott, akik a közszférában akartak dolgozni. 1996-ban csatlakozott a Chicagói Egyetem vezetői karához mint a tanulmányi osztály helyettes dékánja, s itt dolgozta ki az iskola első közösségimunka-programját. 2002-ben pedig az egyetem kórházában lett a közösségi és külső kapcsolatokért felelős igazgató. Amikor Sasha lánya még csak 4 hónapos volt, akkor ajánlották fel ezt a vezetői pozíciót az ifjú anyának. Mivel az állásinterjú idejére nem talált bébiszittert, felöltöztette a kicsit, betette a babakocsiba, és vele együtt indult az interjúra, amit a kislány gond nélkül átaludt, a kismama pedig megkapta az állást.
…
Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan vált a családanyából és az elnökfeleségből egy egész világ számára inspiráló példa, olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché legfrissebb, 2017/03. számában.
Szöveg: Oravecz Éva Csilla
Fotó: Getty Images
