Viktor a saját bőrén tapasztalta meg, milyen céltáblának lenni az iskolában. A piszkálódás és a szekálás ugyanúgy a hétköznapjaihoz tartozott, mint a felelés, a dolgozatírás vagy a kicsöngetés. Egy alkalommal megfogták a fiúk, és beleállították a szemetesvödörbe, máskor a vécébe tömték a pólóját. Könnyű célpont volt, hiszen a tornasor legvégén állt, és a szópárbajokban is alulmaradt. A bántások nagy részét otthon sem árulta el, mert szégyellte. Nem akarta, hogy a szülei megtudják, ő a leggyengébb. Bencét az osztálytársai azzal csúfolják, hogy kövér. Nem ütötték meg, nem bántották úgy, mint Viktort, a csúfolódó szavak mégis ugyanúgy fájtak. Mintha pofonvágták volna. Bence szülei tudták, hogy a fiukat zaklatják, be is mentek beszélni az osztályfőnökkel és a diákokkal – legközelebb már ezért is csúfolták az „árulkodót”. Nem csoda, ha a szülők tanácstalanok abban, hogyan védhetnék meg gyermekeiket.
Elbagatellizálás helyett
Sziládi Hedvig Andrea gyerekcoach, pedagógus szerint a bántalmazott gyereknek megváltozik a magatartása: zárkózottabbá, zaklatottabbá, ingerültebbé válik. Kevesebbet mesél a napjairól, más lesz a viszonya a testvérével, csökken az étvágya, szemtelenebb lehet. „A szülőnek érdemes átgondolnia azokat az eseményeket, melyek a változást előidézhették. A háttérben állhat egy rossz jegy, egy megszakadt barátság vagy iskolai bántalmazás is. Utóbbi esetében fontos tisztázni: mi számít zaklatásnak?
Előfordulhat ugyanis, hogy csak egy aktuális konfliktushelyzet okozza a két gyerek közti összetűzést. Ha azonban egyenlőtlenek az erőviszonyok, és sorozatosan megszégyenítik őt a többiek, akkor már zaklatásról beszélünk – magyarázza a gyerekcoach. – Veszélyes lehet, ha ilyen esetben a szülő elbagatellizálja a gyerek problémáját. Beszéltetni kell őt, és nem feltétlenül a konyhaasztalnál. Könnyebben megnyílhat a gyerek egy kirándulás, nagy séta alkalmával. A kicsiknél segíthet a bábjáték, szerepjáték is, amely távolabb viszi őt a megélt negatív szituációtól. Természetesen az őszinte beszélgetésekhez elengedhetetlen, hogy a szülő már a kezdetektől olyan bizalmi viszonyt építsen ki a gyermekével, amelyben bármilyen probléma kibeszélhető. Kamaszkorban azonban a tinédzser nehezebben nyílik meg, ezért fontos, hogy a barátait is ismerjük, és olyan kapcsolatot alakítsunk ki velük és szüleikkel, hogy probléma esetén őket is elérhessük.”
A gyengeségből erő kovácsolható
Mit tehetünk, ha egyértelmű, hogy gyermekünket zaklatják? „A szülők gyakran két tanácsot szoktak megfogalmazni: »Vágj vissza!«, illetve »Ne vegyél róla tudomást!« Csakhogy a visszavágás újabb agressziót szül, a hátfordítás pedig menekülés, és nem gátolja meg a további piszkálódást – folytatja Sziládi Hedvig Andrea. – A megoldás, ha a gyermek magabiztos marad, és szembenéz a bántójával. Ezt azonban csak akkor tudja megtenni, ha helyes önértékelése van. A gyermeknek fel kell ismernie a saját belső értékeit, és ebben segíthetünk szülőként és pedagógusként. Adjunk arra lehetőséget, hogy minél több tevékenységben, szerepben kipróbálhassa magát (pl. szakkörökön, otthoni feladatokban), és dicsérjük jól őt, felhívva a figyelmet az erősségeire.
Ebben segíthetnek a mesék, filmek is. Én például nagyon szeretem a L’ecsót, amelyben a kis patkánynak meg kell tapasztalnia, hogy a kicsinysége nem hátrány, hanem erősség kovácsolható belőle. Tanítsuk meg a gyereket kommunikálni is. Gyakorolni kell vele, hogy ha valamilyen problémája van, ne másokat hibáztasson, hanem a saját érzéseiről beszéljen. Figyelmeztetnünk kell a gyerekeket, hogy nem minden számít árulkodásnak. Ha észreveszek egy szituációt, ami valakinek fájdalmat okoz, ilyenkor szólni kell a többieknek, és segítséget kell kérni!” Előfordul azonban, hogy a szülő azzal szembesül: az ő gyermeke az agresszor.
…
Mi erre a helyes reakció? A Nők Lapja Psziché legfrissebb, 2017/03. számából kiderül. Keressétek az újságárusoknál!
Szöveg: Wéber Anikó
Fotó: Thinkstock
