Anyám fiatalon, 18 éves korában szült engem. Nem tervezett gyerek voltam, a családi életem tehát soha nem volt felhőtlen. Apám már kiskoromban elhagyott minket, még fényképet sem igen láttam róla. Anyukám nagyon temperamentumos és önfejű nő, soha nem volt közöttünk klasszikus szülő-gyerek kapcsolat. De ezt akkoriban észre sem vettem.

Tiltott gyümölcsről álmodoztam

Egy vidéki kistelepülésen éltünk, és kora gyerekkorom óta folyamatosan „új apukáim” lettek: volt, aki két-három évig is maradt, valaki csak pár hetet bírt ki az anyám mellett. Szoros kapcsolatot egyikőjükkel sem sikerült kialakítanom, főleg azért, mert a nevelésemben nem vettek részt. Sokszor éreztem magam feleslegesnek, anyai szeretetben és oltalmazásban nem igazán volt részem. Szerencsére a tanulással nem volt gondom, nem szorultam segítségre, nem is lett volna kitől támogatást kérnem. Amikor felvettek egy pesti egyetem média szakára, majdnem kiugrottam a bőrömből, hogy végre kollégiumba mehetek – ennyire magányosnak éreztem magam anyám és a hódolói között. Az egyetem mellett részmunkaidős bolti eladóként dolgoztam, ebből finanszíroztam az életemet. Otthonról nem kaptam semmi hozzájárulást.

Később az Erasmus-program keretében fél évet Hollandiában töltöttem, anyu ekkor jött össze Péterrel. Tudtam, hogy megint van valakije, de nem igazán érdekelt, kicsoda. Hetekkel később, amikor a vizsgaidőszak után hazamentem, egy George Clooney-klón nyitott ajtót. Teljesen ledermedtem. Azt hiszem, szerelem volt első látásra. Péter alig volt idősebb nálam, és persze jóval fiatalabb anyámnál, ezért először nem is értettem a kapcsolatukat. Mindig iszonyat zavarban voltam előtte: amikor összefutottunk, összevissza beszéltem, és alig vártam, hogy vége legyen az egésznek. Próbáltam elkerülni és a lehető legkevesebb időt kettesben tölteni vele – olyankor rá se néztem. Egy ideig önmagam előtt is igyekeztem tagadni, hogy Peti nagyon is bejön nekem, sőt, éjszakánként is róla ábrándoztam. Az érzéseimről persze nem beszéltem senkinek, legfőképpen nem anyámnak.

Választani kell mindenáron

Pár héttel később, egy közös családi-baráti vacsora alkalmával aztán történt valami. A fürdőszobából igyekeztem kifelé, amikor beleütköztem Péterbe. Teljesen hétköznapi dolog, a mi esetünkben azonban mégsem volt az. Ahogy a testünk egymáshoz ért, szinte kézzelfoghatóan éreztem a kettőnk közötti vibrálást. Azt gondoltam, nem létezik, hogy ő ne érezné ezt a kémiát. És akkor, abban a pillanatban megcsókolt. Az utána lévő pillanatok kiestek, csak arra emlékszem, hogy valamit habogok, és sietősen távozom. Mentem a sötét utcán, azt sem tudtam, merre, csak gyors léptekkel előre. Aztán valaki a nevemet kiabálta, hátrafordultam, és Péter volt az. Megállított, és bevallott mindent: azt, hogy amióta csak meglátott, csak rám bír gondolni, és már nem tudja eltitkolni az érzéseit. Egyrészt sokként hatottak rám a szavai, másrészt hihetetlenül boldog voltam, hiszen én is ugyanígy éreztem iránta.

…

Ha kíváncsiak vagytok a történet folytatására, keressétek a Nők Lapja Psziché legfrissebb, 2017/03. számában.

Lejegyezte: Kovács Gréta

Fotó: Thinkstock