Hétköznap délelőtt Budapesten a rákospalotai Pozsonyi út teljesen kihalt. Tízpercenként villamos döcög át az úton, ez az egyetlen esemény. A leánynevelő intézetbe igyekszem, de a megadott címen inkább múlt századi kastélyparkot vagy kolostorkertet sejtek, romantikus épületekkel – csak lassan fogom föl a kerítés tetején kifeszített szögesdrót látványát. Jelenleg 60 lány él az intézetben. Átlagosan két évet töltenek itt a fiatalok. Deviancia, magatartászavarok, pszichés problémák, droghasználat, veszélyeztető családi viszonyok, alapvető szocializációs hiányosságok szerepelnek általában a jellemzésükben, de az ittlétük oka minden esetben a bűnelkövetés. Az intézetben személyre szóló nevelést kapnak, ez a közeg pótolja a gyerekkori fejlődésből számukra elmaradt pozitív megerősítéseket, illetve segítséget kapnak ahhoz, hogy befejezhessék az általános iskolai tanulmányaikat. A nevelők olyan programokra, tréningekre viszik a fiatalokat, ami segíti lelki, szellemi és testi fejlődésüket.
Fösvény a tinédzserek közt
Egervári György és Kálócz László színházpedagógusok a Pesti Magyar Színház speciális színház-drámapedagógiai programjában dolgoznak. A színház legújabb bemutatója – Molière: A fösvény – kapcsán több középiskola diákjaival vittek végig egy négy részből álló foglalkozássorozatot. Ebbe kapcsolódhatott be 12 kamasz a lánynevelő intézetből. A színházi szervezők iskoláknak hirdetik meg ezeket az előadásokat, ahol a jegy mellé drámapedagógiai órákat is kapnak a résztvevők. A középiskolák az oktatási és nevelési programjukhoz jól tudják illeszteni a színház kínálta csoportfoglalkozásokat. Mivel a Rákospalotai Leánynevelő Intézetből szervezett csoportok gyakran járnak a Pesti Magyar Színház előadásaira vagy főpróbáira, így az ő meghí- vásuk és a programba való bekapcsolásuk a színházi vezetés döntése volt. A fösvény témája pedig szinte tálcán kínálja a 14 és 18 év közötti korosztály élethelyzeteiből fakadó problémák feldolgozását. Szerelem, családi szabályok, fi atalkori lázadás, a pénzhez való viszony, testvéri szolidaritás: mindmind olyan kérdéskör, ami ebben az életkorban kulcspozíci- óba kerül. Persze egy családban élő nagykamasz ezt egészen másként éli meg, mint a javítóintézet bentlakói.
Narkós báty és a vadul kamaszodó húg
A csoport és a darab találkozása azonban nem itt kezdődött. A két pedagógus tapasztalata szerint az olvasmányélménynél sokkal erősebb a közvetlen átélés, ezért nem kérték a lányokat, hogy előre olvassák el a történetet. Először két egymásra épülő foglalkozáson a 14 és 17 év közötti kamaszok a vezetőkkel egy-egy helyzetjátékba foglalták a vígjáték alaphelyzetét. Nem a cselekményre koncentráltak, hanem felvázolták Harpagon családjának szerkezetét, az anya korai halála után kialakult háromtagú közösség belső dinamikáját. Közösen megteremtették a főszereplő lány világát, berendezték gondolatban a szobáját, körvonalazták az elképzelt figurát. A következő alkalommal a lányok reakcióira nyitottan alakították tovább a történetet. Érdekes volt, hogy nem a darabban fő vonalat képviselő apa-gyerek kapcsolat érdekelte őket, hanem a húg és a báty viszonya, így ezt járták körül. Hamar megszületett a narkós báty és a vadul kamaszodó húg elképzelt kapcsolata, miközben az apa figurája a háttérben maradt. Az így megszületett szituációnak már nem sok köze van Molière-hez, a lányokhoz viszont annál több. Ismerős terepen jártak, élvezettel rajzolták meg a szereplők viselkedésmintáját. A személyes történetek ennek ellenére csak közvetve hatották át a foglalkozásokat.
…
Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan segít kezelni a családban lévő konfliktusokat a drámapedagógia, olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché legfrissebb, 2017/03. számában.
Szöveg: Götz Eszter
Fotó: Zsigmond László
