ÁLLANDÓ PÖRGÉSBEN

Kovácsovics Fruzsina ovis foglalkozásokról tévés produkciókba, koncertekre rohan, dalokat szerez, és saját sanzonestjéről álmodik. Számára legfontosabb a pillanat megélése.

„Bátyáim után negyedikként érkeztem a családba, ezért folyton harcoltam a szüleim figyeleméért és elismeréséért. Örökmozgó voltam, és mindig több dolgot csináltam egyszerre: az iskola mellett zongorázni és furulyázni tanultam, énekkarba jártam, táncoltam, később pedig egymásra találtunk a gitárral” – emlékszik vissza kiskorára Fruzsina, aki azóta sem tudta levetkőzni nyughatatlanságát.

Óvodapedagógusként ma négy intézményben vezet zenés, feszültségoldó és kommunikációt fejlesztő foglalkozásokat hangszerekkel kísérve, miközben gondosan építi zenei karrierjét: fellépések, stúdiómunka és dalszerzés töltik ki maradék idejét. Terveiben pedig a továbbtanulás is szerepel. „Tavaly főállású óvónőként még saját csoportot is vittem! – nevet Fruzsi, akinek komoly kihívást jelentett a pörgés lefékezése. – Az esti fellépések után reggel hullafáradtan estem be a gyerekekhez, akikkel egész nap angolul beszéltem. Egy idő után úgy éreztem, megszólalni sem bírok a kimerültségtől, de az igazi intő jel az volt számomra, amikor kiderült, hogy baj van a pajzsmirigyemmel, és inzulinrezisztenciával küzdök. Ragaszkodó típus vagyok, mégis felszabadító érzés volt meghozni a döntést, hogy év végén megválok a csoportomtól.”

A túl nagy terhet jelentő feladatok elengedése mellett Fruzsinak a természetgyógyászától tanult technika segít legyőzni a mindennapi stresszt. Az újfajta látásmóddal megváltozott a helyzetekhez, az emberekhez, az egész életéhez való hozzáállása. „Ma már különbséget tudok tenni fontos és lényegtelen között. Mivel izgulós típus vagyok, időbe telt, amíg elsajátítottam, hogy ne magamra és a szorongásomra, hanem a külső körülményekre fókuszáljak – folytatja Fruzsina. – Így volt ez a Kicsi Óriások televíziós műsorban is, amikor duettet énekeltem egy kisfiúval. Nem volt kibe kapaszkodnom, hiszen én irányítottam a közös produkciónkat, és borzasztóan izgultam a színpadra lépés előtt. Majd elkezdtem figyelni a fényeket, a nézők arcát fürkésztem, sokukkal találkozott a tekintetünk, és arra gondoltam, mennyi csoda klassz ember vesz körül! Elvonatkoztattam a valóságtól, szinte filmre vetítettem a jelenetet, én pedig eggyé váltam a szerepemmel. Katartikus élményben volt részem.”

Fruzsina ha teheti, felkapja a hátizsákot, és elindul túrázni, vagy az edzőteremben hegymenetben gyalogolja ki magából a feszültséget. Főképpen a zene varázsolja el, akár hallgatja, akár alkotja a dallamokat. Szerinte bármit csinálunk, a pillanatba való belefeledkezéssel, a jelen teljes megélésével oldható legjobban a stressz, és ez a képesség gyerekként még a kisujjunkban van. „Van mit tanulnunk a kicsiktől: könnyedséggel és őszinteséggel játszanak, és bátran mernek belevágni az ismeretlenbe. Kiskoromban én is ilyen voltam, ám a Csillag születik televíziós show sikere után túl korán és hirtelen belecsöppentem a felnőtt létbe, szerződéseket olvastam, az egész sorsomra kiható kérdésekről döntöttem – összegzi. – Görcsössé, óvatossá és megfontolttá váltam. Most a gyerekek tanítanak jó felnőttnek lenni. Képesek még azt is elhitetni velem, hogy az élet tündérmese.”

…

Kíváncsiak vagytok rá, hogy Anikónak és Gabriellának hogyan sikerült megküzdeni a stresszel? Keressétek a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché aktuális, 2017/03. számában!

Szöveg: Kiss Henrietta

Fotó: Karsay Katalin