1.PREVENCIÓ

A drogprevenciót tizenkét-tizenhárom éves korban már késő elkezdeni, akkor ugyanis sok gyerek már túl van az első szipuzáson, füves cigin, sőt, osztálykiránduláson be is rúgott tisztességesen. Hat-nyolc éves korban, amikor a legfogékonyabb korszakát éli a gyerek, és nyitott mindenre, már ekkor beszélgetni kell vele ezekről a kérdésekről. Ilyenkor van itt az ideje megtanítani azokra az alapokra, melyek az életét drogmentessé tehetik. A prevenció célja egy mondatban megfogalmazható: meg kell tanulni felemelt fejjel nemet mondani

2.MESE

A legdurvább drogos mese az Alice Csodaországban. A Lewis Carroll meséjéből készült rajzfilm nem más, mint egy 75 perces trip, tele hallucinogén elemekkel. Nem csoda, hogy ezzel a címmel a Jefferson Airplane nevű együttes kultuszdrogszámot is írt annak idején. A filmet felnőtt szinte nem is tudja végignézni, olyan idegesítő, hiszen betépve íródott. A gyereket nem zavarják az átalakulások, hallucinációk, de aki tudja, mi van ezek mögött, annak nehezen elviselhető.

3.CSOKOLÁDÉ

Egy érdekes vizsgálatból kiderült: ha a várandós anyukák stresszhelyzetben csokoládét ettek, akkor gyermeküknek nem lett semmiféle problémája a születésük után, ami a feszült állapotból esetleg adódhatott volna. Csokievés hiányában viszont előfordult, hogy ha nem is konkrét fejlődési rendellenesség, de mondjuk az óvodában beilleszkedési zavarok jelentek meg a gyerekeknél. Ezzel azt szeretném a hölgyeknek mondani, hogy bátran tessék csokoládét fogyasztani áldott állapotban, legfeljebb utána az ember kicsit többet dolgozik azon, hogy a felesleges centiméterektől megszabaduljon, de a gyermek egészsége bőven megér ennyit. A mai napig nem ismerjük sem azokat a biokémiai, sem azokat a pontos pszichológiai folyamatokat, amiktől valakiből csokoládéfüggő lesz.

4.KÍVÜL MARADÁS

Az orvosok közül a legtöbb betegünk pszichiáter. Amin én nem csodálkozom, mert ha az ember folyamatosan olyan emberekkel van körülvéve, akiknek nagyon súlyos lelki problémájuk vagy komoly pszichiátriai kórképük van, akkor nehéz megúszni, hogy az ember kívül maradva mindezen egészséges maradjon. Azt gondolom, hogy csak úgy tudok valakin segíteni, ha én kívül maradok az ő problémáin, és úgy kezelem azokat… Szélesebb perspektívában látom a történetét, ahogy ő szemléli azt a szituációt, amibe belekeveredett. Amikor azt mondja a beteg, hogy doktor úr, képzelje magát a helyembe, akkor az már régen rossz. Nem tudom magam beleképzelni, de nem is akarom.

…

Ha kíváncsiak vagytok rá, mit gondol Zacher Gábor a kamaszokról, a példamutatásról és többek közt a szenvedélyről, olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché legújabb, 2017/04. számában.

Fotó: Csigó László