Aranyos, cuki, édes – ezek a szavak mindenki számára mást jelentenek. Koronként, országonként, korosztályonként és nemenként változik, hogy ki mit ért alattuk. Kisgyerekkorunkban egy félszemű mackó volt a legaranyosabb dolog, amit el tudtunk képzelni, huszonévesen azonban már egy kis rózsaszín felső kapta meg ezt a tisztséget. Vannak azonban olyan cukiságok, melyek akár évtizedeken át dobogósak maradnak. Többen közülük világszerte ismertté váltak, így bárhol is viseljük azok mintáit, tárgyait, Európában, Japánban vagy éppen Amerikában, mindenütt rácsodálkoznak, hogy „jaj, ez milyen tündéri!”.
Hello Kitty
A negyvenhárom éves világsztár
Az egyik legismertebb figura a néhány egyszer ű vonallal ábrázolt, száj nélküli, bal fülén mindig masnit visel ő cica. Egy japán hölgy, Simizu Júko alkotta meg 1974-ben, a nagyközönség elsőként egy pénztárcán láthatta 1975-ben. Rá egy évre azonban már több országban is bejegyzett védjegyként szerepelt. A cica teljes neve Kitty White (a kitty kiscicát jelent angolul), és azért kapott angol nevet, mert abban az időben igen népszer ű volt a japán lányok körében a brit kultúra. Hello Kittynek természetesen saját „élete” és családja, s őt kedvence is van. London külvárosában született George és Mary White lányaként, és van egy ikertestvére, Mimmy White, aki a legjobb barátja is egyben. Hobbija a süteménysütés és az új barátok szerzése. Kedvenc mondása: „Soha nem lehet túl sok barátunk.” Háromalmányi a súlya és ötalmányi magas. Van egy macskája, Charmmy Kitty, akit 2004-ben az apukájától kapott a születésnapjára, és egy hörcsöge, Sugar, akit a barátja, Dear Daniel ajándékozott neki. Hello Kitty gyorsan meghódította a világot: 1983-tól ő az amerikai gyerekek nagykövete az UNICEF-ben, az 1990-es évektől pedig több sztár is az ő képével díszített ruhadarabokat kezdett viselni. Szárnyalása töretlen, ezt bizonyítja az is, hogy a napokban nyitották meg Amerikában, a kaliforniai Westfield Santa Anita Mall plázában az első Hello Kitty kávézót.
Kokeshi
Gyerekjátékból felnőtthóbort
Japán északkeleti részéről indultak hódító útjukra a fából faragott aprócska kokeshi babák. Ezeket eredetileg gyerekjátéknak készítették még a japán történelem Edo-korszakában, ami az 1600-as évektől indult és 1867-ig tartott. Akkor még elnagyolt, gömb formájú fejük, néhány ecsetvonással megrajzolt arcuk és hengeres, kezek és lábak nélküli testük volt. A kislányok bebugyolálták, a hátukra vették őket, és anyukásat játszottak velük. A Taisó-korszakra, vagyis az 1912-től kezd ő d ő időszakra azonban egy időre leáldozott a népszerűségük, de a rajongók nem hagyták magukat, a húszas évektől Japán több területén is gyűjtői köröket hoztak létre, így a mesterek újra nekiláttak az aprócska babák gyártásának. Külsejük és felépítésük picit ugyan megváltozott, az akkori divatot követve díszesebbek és kidolgozottabbak lettek. A babák nevéről, a kokeshi szó eredetéről többféle nézet is elterjedt: ezek közül a legnépszerűbb a fából készült mákszem baba. Egyes vidékeken gyermekáldást hozó talizmánnak is tartották őket, másutt a szerencse jelképének vélték, de számos más szerepkörrel is felruházták. Többféle stílus és készítési változat is kialakult. A játékból így vált idővel szerencsehozó figura, műtárgy, majd napjainkra egy szeretett aprócska kabala, ami a ruhákon, a kiegészítőkön valamint a használati tárgyakon is megjelenik. Mára már meghódították Európát, így hazánkat is.
…
Még több cukiságról olvasnátok? Akkor keressétek a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché legújabb, 2017/04. számában.
Szöveg: Kovács Eszter
Fotó: Reuters Pictures
