Pál Ferenc

Szavak nélküli válaszok

„Volt egy kedves ismerősöm, akinek Heine–Medin-betegség következtében lebénult szinte minden izma, vastüdőben élt. Jó barátok voltunk, hetente kétszer-háromszor, néha négyszer is bementem hozzá a kórházba. Aztán nagyon rosszul lett, és az intenzív osztályra került. Akkorra már rettenetesen tönkrement a szervezete, végül is negyven évig nem mozgott, csak feküdt egy helyben, kész csoda már az is, hogy eddig élhetett. Az orvos azt mondta, nem is érti, hogyhogy nem üvöltött a fájdalomtól, mert olyan állapotban volt. A halála előtt talán két nappal ismét bementem hozzá, de már abban sem voltam biztos, hogy tudok-e vele beszélni.

Meg mit is lehetne mondani? Kicsit bizonytalanul leültem az ágya mellé, ő pedig rám nézett, és azt kérdezte: »Hogy vagy, Ferikém?« Ami köztünk ekkor lejátszódott, az egyértelműen válasz volt valamire – de nem szavakban, hanem kapcsolatban és cselekvésben.

Ma szeretjük idealizálni a gondolkodást, azt hisszük, hogy minden kérdésre gondolati választ kell tudnunk adni, mert különben nem lehet tovább élni – de ez nincs így!

Egy szenvedő emberhez nem érdemes odamenni egy intellektuális magyarázattal, hogy pontosan mi okozza a szenvedését, mert ettől nem hinném, hogy jobban lenne. Az élet igazán lényeges kérdéseire ugyanis nincs szavakban megfogalmazható válasz. Jól ismerjük azokat a kérdéseket, mint például hogy miként lehetséges az, hogy Nepálban több ezer ártatlan ember halt meg egy földrengésben. Hol az igazság, hogy gyerekek megbetegszenek és pici korukban meghalnak? Ha ezekre a kérdésekre valaki megpróbál válaszolni, és valami elméletet alkot arról, hogy egy drámai eseménynek miért kellett éppen így történnie, sőt, hogy az áldozat esetleg miért érdemelte meg a sorsát, attól az összes szál hajam az égnek áll. Ki tudhatná ezt…?

Az életnek ezekre a legmélyebb drámáira nem lehet szavakban válaszolni. De ez nem azt jelenti, hogy nincsen rájuk válasz. Az élet nagy kérdéseire tettekben vannak a válaszok. Tettekben és kapcsolatokban.”

…

Ha kíváncsiak vagytok még rá, hogy Dr. Kádár Annamáriának, Prof. Dr. Bagdy Emőkének vagy Dr. Buda Lászlónak mi a véleményük a gondolatok hatalmáról, akkor keressétek a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2017/05. számában.

Fotó: Arcíhvum