Személyiségünk alakulása és az adottságaink nem feltétlenül magyarázhatók meg az életrajzunkból. Rengeteg dolgot hozunk magunkkal: van „alkatunk”, sokgenerációs örökségünk, de a nemünk ugyanúgy megszabja ezerféle lelki adottságunkat, ahogy kulturális hagyatékaink is behatárolnak bennünket. Terápiás tapasztalataim, késői tanulási élményeim és olvasmányaim is egyre erősebben alátámasztják ezt az állítást. Dr. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus írása.

Néhány példával kezdem, amelyek a szülő-gyerek kapcsolat késői keserűségeire mutatnak rá. Elég tipikusak ahhoz, hogy érdemes legyen végiggondolni gyökereiket. A négy idézetet úgy válogattam össze, hogy négy különböző konfliktushátteret mutassanak.

„Már egészen kicsi korában sem tudtunk a kedvére tenni, neki mindig valami más kellett… csak veszekedés volt körülötte. Aztán fel is adtuk a küzdelmet. Manapság legfeljebb egy karácsonyi lapot kapunk tőle. Nem értem miért büntetett meg vele a Jóisten! A testvéreivel teljesen normális a kapcsolatunk.”

„Sosem tudtam megfelelni anyáméknak. Selejtnek tekintettek. Így aztán elég béna is lettem. Mindent elrontottam, mint akit elátkoztak. De amióta találkoztam a párommal, másként látom magam, felszabadultam. És anyámékat látni sem akarom!”

„Áldott jó gyerek volt! Mindig szót fogadott, kedves volt, szorgalmas. Aztán jött az a diliházból szalasztott kis ribanc, és megbolondította a fiunkat is.Agyonsértegettek engem is, a férjemet is, hát most már mi sem akarunk találkozni velük. Csak azt sajnálom nagyon, hogy nem látom majd felnőni az unokáimat.”

„Apám totálkáros alkesz. Anyámat jó húsz évig rettenetesen sajnáltam ezért. De ma már úgy látom, mintha önként lenne apám rabszolgája – munka után mindennap rohan haza hozzá, felénk sem néz, nem érdeklem sem én, sem a családom. El vannak átkozva, de én ebben ma már nem akarok részt venni. Végre el tudtam engedni anyám kezét, miután rájöttem, hogy az első huszonévben is én fogtam az ő kezét, nem ő az enyémet. Sajnálom, de lezártam…”

A sikerre programozott gyerek

Milyen családi háttér segíti útján leginkább a sikeressé váló gyereket? Tapasztalatom szerint ennek többféle forrása lehet. „Természetesen sikeres” élet viszonylag kevés van. Mitől természetes a sikeresség? Attól, hogy a család így kezeli – görcs nélkül, kényszer nélkül, könnyedén.

Mintha azt mondanák: „Miért is ne lenne sikeres a gyerek?” Ha a barokk zene királyára, Johann Sebastian Bachra gondolunk, az ő tucatnyi gyereke számára mindennapi élmény és lehetőség volt a zenélés. Ha akartak, ők is komponáltak (ketten ráadásul már-már apjukhoz méltó színvonalon), ha akartak, kórusban énekeltek, hangszeres zenét tanítottak, vagy épp csak élvezték má- sok muzsikálását. Az ő sikereik olyan természetesnek tűntek, mint a levegő. Létezik egy ennél kacskaringósabb út is a „természetes sikerességhez”, ez pedig a család által kijelölt küldetés.

De vajon mit is jelent a család által kijelölt küldetés? A cikk folytatásából kiderül – keressétek a Nők Lapja Psziché 2017/05. számában!

Szöveg: Dr. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus

Fotó: Getty Images