Féltékenységi drámáért nem kell színházba menni vagy a fél világirodalmat végigolvasni, elég csak csöndben fülelni a villamoson vagy egy étteremben, ahol olykor igen kínos jeleneteknek lehetünk tanúi. A magyar háztartásokban suttyomban meglesett sms-ek és e-mailek száma is megérne egy statisztikai összeírást, ahogy a legnagyobb közösségi oldalra is csak annak kellene regisztrálnia, akinek helyén van az önértékelése – egy ártatlan lájkolás miatt ugyanis nem adunk be válókeresetet. Nagyon sok fölösleges fájdalmat, megalázást, csalódást kerülhetne el minden férfi és nő, ha kellően ismerné önmagát, továbbá azt, aki mellett elkötelezi magát, és lélekromboló jelenetek helyett inkább a kölcsönös párbeszédre helyezné a hangsúlyt akkor, amikor vélt vagy valós oka van féltékenykedni.

Önértékelésből elégtelen

„Szeretném azt az általános közvélekedést eloszlatni, hogy a féltékenység rossz dolog, azonban valóban nehéz meghúzni a határt, hogy meddig normális, és mikortól válik patológiássá – magyarázza Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – A féltékenykedés éppannyira tud építeni és erősíteni egy kapcsolatot, mint rombolni. Amikor valaki féltékeny, akkor az esetek többségében gyenge az önértékelése. Az ilyen személy kevésnek érzi magát egy kapcsolatban, nem bízik magában, állandó készenléti állapotban van, hogy mikor hagyják el. Általában a másik által határozza meg önmagát, ezért függ tőle. A féltékenység ebben az esetben egy pánikreakció. Az illető azt feltételezi magában, hogy elveszíti a másikat, folyamatosan azt vizionálja, hogy ha ez megtörténik, akkor nem fog kelleni senkinek, ám a visszajelzése a másik felé nem tudatos. Ha a párja elhagyja, akkor még inkább szorongani fog, mert egyedül marad, épp ezért a társ funkciója, hogy egyben tartsa az önértékelését. Rengeteg veszekedést szülnek az ilyen helyzetek.”

Hisztérikus megnyilvánulások

Kellemetlen szem- és fültanúja lenni annak, ha valaki mások előtt rendez jelenetet. Például egy nyilvános helyen, ahol a férfi ugyan a társával van, de attól még más nő látványa is felkelti az érdeklődését. Ez a másik félből gyakran válthat ki ingerült reakciót, mint például: „Miért bámulod? Tetszik? Fogd meg a fenekét!” Közönséges perpatvar lehet a vége, még akkor is, ha a megszeppent férfi azonnal rávágja: „Nem nézek semmit!” „Az egyáltalán nem baj, ha egy kapcsolatban akár a férfi , akár a nő érdeklődik egy ellenkező nemű ember iránt, de ha valaki instabil személyiség, akkor egy ilyen eset ki tudja verni a biztosítékot – állítja Makai Gábor.

– Ennek egyenes következményei a hisztérikus megnyilvánulások (innentől beszélhetünk beteges féltékenységről), ám az esetek nagy százalékában ilyenkor nem az eredeti problémáról vitatkoznak a felek, hanem a megoldatlan konfliktusok kerülnek felszínre kettejük viszonyában. A féltékeny ember ugyanis nagyon sokszor projektál. Az elfojtott, ki nem élt vágyait vetíti ki a másikra, aminek a hátterében az ő párkapcsolati bizonytalansága áll. Elnyomja az érzéseit (a másikat ugyanis tudat alatt meg akarja csalni), és azért, hogy ettől az érzéstől megszabaduljon, és csökkenjen a belső feszültség, a társának tulajdonítja azt a magatartást, amit ő igyekszik elkerülni. Az ebből fakadó mindennapos konfliktusok pedig felőrlik a kapcsolatot, a társ fojtogatónak érzi a viszonyt, amelyben folyamatosan kontrollálják. Minél nagyobb a belső bizonytalanság és az értéktelenség érzése a féltékenységtől szenvedő félben, annál intenzívebbek lesznek a reakciói.

…

Kíváncsiak vagytok rá, melyek az ilyenkor megszokott viselkedési minták? Akkor olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché aktuális, 2017/06. számában.

Szöveg: Lénárt Léni

Fotó: Thinkstock