Általában hajlamosak vagyunk elsunnyogni azt, amikor egy párkapcsolatban a feleség vagy az élettárs állandó szekálással keseríti meg a mellette élő férfi életét, netán a főnökasszony alázza porig becsmérlő megjegyzéseivel az ellenkező nemű beosztottjait. A nő ilyenkor akár tetszik, akár nem, szimbolikusan „kasztrálja” a férfit, aki az esetek többségében tűri ezt. Így lesz belőle a család, a barátok vagy a kollégák fejcsóválása mellett egy beletörődő, egyéniségét és lelkét vesztett papucsférj vagy kiégett alkalmazott, aki a szégyenérzet miatt legtöbbször mélyen hallgat megalázottságáról.
Péniszirigység tudat alatt?
A 19-20. század fordulóján pszichoanalitikus elméletének keretében fejtette ki Freud a nézetét, miszerint a lányok 3–6 éves korukban szembesülnek azzal, hogy nekik nincs péniszük, és tudat alatt kialakul náluk a péniszirigység. A teóriát azóta többen megcáfolták, sőt, már az első időkben erősen támadták a feministák.
„Ezek mind a tudattalanban játszódó folyamatok, egy kislánynak fogalma sincs róla, hogy irigyli a fiúk nemi szervét, de a későbbi pszichoszexuális fejlődés szempontjából nem mindegy, hogy zárul ez az időszak – magyarázza Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
– A gyerekek ekkor fedezik fel a testüket (például sokszor játszanak orvososdit), kialakul a nemi identitás, és ha a kislánynak végül sikerül elfogadnia a saját testiségét, akkor az »irigység« miatti szorongás később nem alakul ki vagy csökken, és felváltja az anyaság iránti vágy. Ellenkező esetben (Freud így vélekedett) később azért válhat egy nő »kasztrálóvá«, mert felnőttkorban is megjelenik nála a péniszirigység. Képtelen azonosulni saját nemi szerepével, rivalizálni kezd a társával, tudat alatt pedig az a célja, hogy megfossza a másikat a »férfiasságától«.”
Kiszolgáltatott helyzetben
Akkor is így van ez, ha az 1960-as évek szexuális forradalmának köszönhetően mára csökkentek a nemi különbségek a nők és férfiak között, és egy modern nő a felmenőihez képest sokkal több területen tudja érvényesíteni a jogait. „A kasztráló nő férfival való megküzdése patológiás módja a feszültségcsökkentésnek – fűzi hozzá Makai Gábor. – Az átvitt értelmű »péniszlevágásnak« nagyon sok módja van. Ez nem tudatos működés a nő részéről, és gyakran a párkapcsolatban jelenik meg, vagy olyan esetekben, amikor valaki szingli, félti a saját női szerepét, ezért védi magát a férfi aktól, és nem akar alájuk rendelődni. A domináns nőre jellemző, hogy otthon, vagy vezetőként a munkahelyén, de még a barátságban is arra törekszik, hogy letörje a férfi »szarvait «. Ezt a gyakorlatban úgy teszi, hogy állandóan negatív visszajelzéseket ad, soha semmi nem jó számára, amit a másik csinál. Ennek a viselkedésnek a hátterében sokszor komoly kisebbrendűségi érzés áll, a vélt vagy valós leértékeltség miatt a nő frusztrálttá válik, az életet és vele együtt a férfi t is fenyegetőnek tartja. Mivel saját magát nem becsüli, az a célja, hogy minél erősebbnek tűnjön a külvilág szemében. Ezzel egyrészt kompenzálja a kisebbségi komplexusát, másrészt ha ő a domináns, akkor kevésbé tart attól, hogy semmibe veszik. Egy ilyen nő sokszor irányító a szexben is, vagy épp az ellenkezője: passzív, de csak azért, hogy átengedje a dominanciát a férfinak, és megélhesse a kontrollt. A nő önértékelési válságában akkor történhet változás, ha gyereket szül. Ilyenkor ideig óráig megélheti azt, hogy ő is értékes, de a szorongás újra felbukkanhat. Főleg akkor, ha esetleg a múltban megszégyenítették valamiért, és a jelenben egy hasonló cselekmény előhívja az emléket. A trauma megismétlődik, függővé válhat valakitől, vagy pont ellentétes szerepbe kerül: ő válik agresszorrá. Keveset beszélünk róla, de egy férfi t ugyanúgy lehet bántalmazni, vagy meg lehet erőszakolni, mint egy nőt, de ez az esetek többségében (a nőkkel szemben elkövetett erőszakkal ellentétben) nem fizikai agresszión alapul.
…
A téma folytatását keressétek a Nők Lapja Psziché 2017/7. lapszámában!
Szöveg: Lénárt Léni
Illusztráció: Getty Images
