A képre kattintva „belelapozhattok” a magazinba!
Megköszönted már?
Azt hiszem, valahol elfelejtettük, hogyan kell hálásnak lenni. Alig száz éve az emberek hálásak voltak az ennivalóért, ami az asztalukra került, az esőért, a jó időért. Mindenre volt rituálé, hogy megköszönjék, ima vagy áldozat, de semmi nem volt magától értetődő. Ma minden jót olyan természetesnek veszünk, mert „megérdemlem, ez jár nekem”.
Pedig köszönetet mondani, a hálánkat kifejezni jó dolog, és nemcsak annak, akinek címezzük, hanem magunknak is. Egészségesebb lesz tőle a lélek, erősebb a test. Szóval csak nyugodtan hálálkodjunk. Nem kell Oscar-díj-átadós beszédekre gondolni, de érdemes minden este végiggondolni, miért lehetünk hálásak. Sok boldogságpillanat, amit ha összegyűjtünk, melengeti a szívünket: a szép időért, a segítőkész kollégáért, a megértő barátért, egy végre befejezett feladatért.
Aznap, amikor megtanultam kifejezni a hálám, nagyot fordult velem a világ. Nem mondom, hogy az életben többet nem panaszkodom, de azóta is minden este végigmegyek a friss listán. Hálás vagyok egy köszönetért, a lányom puszijáért, hogy aznap is tanultam valami újat, vagy ha kaptam egy jó könyvet.
Bár Európában nem tartunk hálaadásnapot, és a magyar embertől elég idegen, hogy egy rokonokkal körbeült asztalnál hálálkodjon, de kisebb körben – mondjuk magunkban – érdemes kipróbálni. Határozottan jót tesz, ha a pozitív dolgokra koncentrálunk elalvás előtt, ha az örömeinket listázzuk, nem a bánatot.
Szóval csak bátran. Köszönjük meg, adjunk hálát, az ünnep jó alkalom lesz ehhez. Esetleg nem csak magunkban.
Akovács Éva, főszerkesztő
