„Mintha lenne egy Ferrarim, de folyamatosan behúzott kézifékkel próbálnék haladni. Többre lennék képes, de mégsem sikerül” – évtizedeken keresztül így érezte magát az életben Oravecz Lizanka. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem azért lóg ki a sorból, mert személyiségzavaros vagy skizoid (ahogy hitték néhányan), hanem mert autista. Ő maga meséli el nekünk, milyenek így a mindennapok. – Kempf Zita írása